2017.06.24.,szombat
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:346
Tegnap:263
Ezen a héten:1737
Ebben a hónapban:5982
Összesen:598594

Plenáris előadások

Urbányi Béla: Magyar Halgazdálkodási Technológiafejlesztési Platform eddigi eredményei és jövőbeli teendői

Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

A Platform idei elsődleges célja a halászati ágazat teljes terméklánc szereplőinek bevonása, párbeszédre ösztönzése a terület problémái, ötletei, igényei és kívánságai feltérképezésére; továbbá hogy válaszokat adjon a kutatás-fejlesztés-innováció-oktatás területén felmerült kérdésekre, javaslatokra.
Az ágazat különböző szereplői együttesen komoly hatással bírhatnak érdekeik érvényesítésére, és kedvezőbb helyet foglalhatnak el az EU tagállamai között. Ez azt is eredményezi, hogy a nemzetközi akvakultúra integráns, érdekeiket érvényesíteni tudó részévé válhatnak.
A Magyar Halgazdálkodási Technológiafejlesztési Platform négy szakmai találkozót és egy záró rendezvényt szervezett idén tavasszal, amelyre a halászati ágazat különböző szférái és képviselői kerültek meghívásra. A találkozók célja a terméklánc különböző szereplőinek megszólítása, igényeinek felmérése, a fejlesztésre váró területek és termelési fázisok felvázolása, lehetőségek megismerése volt.
A találkozókon elhangzottakból markánsan kitűnik, hogy az ágazat szereplői miben látják a halászság erősségeit és lehetőségeit, valamint -erős önkritikát gyakorolva- rávilágítottak a halászati szektor gyengeségeire és veszélyeire.
A találkozókon elhangzottak alapot adnak a Platform fő küldetésének számító Halászati K+F+I+O stratégia megalkotásához, melyet az elkövetkező évben szükséges elkészíteni és az ágazat szereplőivel megvitatni.
 

Gábor János:A Halászati Operatív Program indulása

HOP Irányító Hatóság
   

Tomislav Treer: Horvátország a világ halászati trendjeinek tükrében

Department of Fisheries, Beekeeping and Special Zoology, Faculty of Agriculture, University of Zagreb, Svetošimunska 25, Croatia, e-mail: Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse

Kivonat

A világ halászata több szempontból is elérte végső határait. A halászat technológiájának és az alkalmazott eszközök fejlődése következtében a legtöbb tenger erősen túlhalászottá vált. Az alternatíva az akvakultúra lehetne, ám az akvakultúra ahelyett, hogy megoldássá válna, újabb problémákat vet fel, hiszen a tenyésztett ragadozó halak táplálékának fő alapanyaga a halliszt. Így egy kilogramm értékes halhús előállításához több kilogramm vadon élő halat kell kifogni a már amúgy is túlhalászott tengerből. 
Az Adriai-tenger oligotróf és halhozama limitált. Ezen kívül a horvát halászoknak a sokkal nagyobb és fejlettebb olasz halászflottával kell versenyezniük, de ezt a problémát a közös EU halászati politika képviselőivel kell megtárgyalni. A tengeri akvakultúra Horvátországban megrekedt a ragadozóhalak tenyésztésénél. A legfontosabb tenyésztett fajok a tengeri sügér, a tengeri keszeg és a kékuszonyú tonhal, melynek legnagyobb hányadát Japánba exportálják. Ez a fajta haltermelés a tenger más hasznosítóival (pl.: turizmus) is versenyben áll.
A hivatásszerű édesvízi halászat csak a Dunán és a Száva folyó alsó szakaszán engedélyezett. Összesen mintegy 30 hivatásos halász ragaszkodik még ma is e szakmához inkább tradicionális, mint pénzügyi okokból. Mindemellett a rekreációs tevékenységként végzett horgászat nagyon népszerű az országban. Az édesvizeken 40.000, míg az Adriai tengeren 25.000 regisztrált horgászt tartanak nyilván.
Az édesvízi akvakultúra Horvátországban a gazdasági átmenet után komoly problémákba ütközött. A melegvízi haltermelés ma az 1990 előtti termelés felén stabilizálódott, míg a hidegvízi haltermelés virágzik és többet termel, mint valaha. Mindemellett az édesvízi akvakultúrának a termelésen felül egyéb szerepe is van (multifunkcionalitás), ezért fontos jobban megvizsgálni azokat a lehetőségeket, melyek az édesvízi akvakultúra előnyére válhatnak.

A fordítást készítette Dr. Lehoczky István.

Croatia in World Fisheries’ Trends
Abstract

World fisheries reached the limits in several aspects. The techniques and the equipment for marine fishing have been so developed that most of the fishing grounds are being overfished. Hence, instead of being the solution, the aquaculture creates new problems, because the main food source for carnivorous fish is the fish meal, afterall. Therefore, in order to culture one kilogram of a desired fish species, many more kilograms of wild fish should be caught.
The Adriatic is an oligotrophic sea with a limited fish production. Apart from that, Croatia is faced with a much bigger, Italian fishing fleet from the west, but this problem is to be negotiated by the common EU fisheries policy. Mariculture stagnated in the culture of carnivorous fishes – sea bass, sea bream and especially bluefin tuna which is almost entirely being exported to Japan. This type of culture is also competing with other users of the sea, particularly tourism.
Professional freshwater fishing is allowed only in the Danube and in the lower part of the Sava river, where there are only about 30 fishermen who stick to their profession more for traditional than for financial reasons. However, recreational fishing is very popular with about 40 000 registered anglers on freshwaters and about 25 000 at the Adriatic. Freshwater aquaculture met with serious problems after the economic transition. The warm water production is now stabilized at the level more than half lower than the one before 1990, while the cold water production prospers and is higher than ever before. However, other than production, freshwater aquaculture has multifunctional significance and it is important to further look into the possibilities that can be turned into advantages.

   

Jacek Juchniewicz: Az akvakultúra helyzete Lengyelországban: veszélyek és lehetőségek

Aller Aqua, Lengyelország, e-mail: Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse

Kivonat

A lengyel akvakultúra ötvözi a hagyományokat és a modernitást. Több mint 700 éven keresztül a pontytenyésztés dominált, de napjainkban ez megváltozni látszik, hiszen két évvel ezelőtt a pisztrángtenyésztés elérte a pontytenyésztés volumenét. Új fajok, köztük az afrikai harcsa és a tokfélék is egyre jelentősebb szerepet játszanak, miközben a lengyel akvakultúrában teljesen új fajnak számító tilápia és barramundi már az ajtón kopogtat. Két import halfaj azonban nem kopogtatott, hanem néhány éve ajtóstól tört be a lengyel piacra: a lazac több mint tíz éve, a pangasius pedig körülbelül öt éve van jelen. Mindkettőt sokkal nagyobb mennyiségben érékesítik a helyben termelt halaknál, mindeközben a lengyel tavi haltermelés egyre csökken – ez vajon olyan előjel, amely miatt aggódnunk kellene?

Ugyanakkor a lengyel akvakultúrának nagy lehetőségei is vannak, figyelembe véve a jelenlegi alacsony halhús fogyasztást (teret kínálva a növekedésre), a növekvő elkölthető lakossági jövedelmet és az egészséges élelmiszerek iránti növekvő igényeket, valamint a szabadidős tevékenységek (pl. a horgászat) előtérbe kerülését.

1. ábra A lengyel akvakultúra számokban – általános jellemzők

2. ábra A lengyel akvakultúra számokban – a jelentősebb halfajok termelése 2008-ban

3. ábra A lengyel akvakultúra számokban – halfogyasztás (kg/fő/év)

Az akvakultúráról, ellentétben sok más országgal, Lengyelországban pozitív kép alakult ki a társadalomban. Ez elsősorban a halastavi termelésre vezethető vissza, amely sokak számára úgy tűnhet, mintha mindig is a természetes környezet része lett volna.

Amíg a megtermelt ponty legnagyobb részét a karácsonyi időszakban adják el belföldön, addig a pisztrángot, amely a legfontosabb halfajjá vált egyaránt értékesítik belföldön és külföldön is – exportpiacra elsősorban feldolgozva, főleg füstölt filé formájában. Az afrikai harcsa és a tokfélék legnagyobb részét a hazai piacokon értékesítik.

A jövedelmezőség függ a termelt halfajtól, a farmtól, az adott évi áraktól, az időjárástól, az aktuális valutaárfolyamoktól, stb. – ahogy ez általában igaz… miközben a tény az, hogy az eladási árak évek óta nem változtak, de a költségek nagymértékben emelkedtek. 2008 volt a lengyel pisztrángtenyésztés eddigi legrosszabb éve, legfőképp a különösen erős zloty-dollár árfolyam következtében (is) megnőtt import miatt. A pénzügyi helyzet az év végére a feje tetejére állt, amikor a zloty a nyárhoz képest 50%-al leértékelődött, ami a ponty import elmaradásához vezetett. Ez segített a pontytenyésztőknek, hogy eladják a készleteiket, az ár azonban jelentősen alacsonyabb volt, mint a megelőző évben.

A gyengélkedő gazdaság a legfontosabb ösztönzője – a farmok modernizálásán keresztül – a termelési költségek optimalizálásának. A pisztrángtermelők a modern technológiák bevezetésével úgy próbálják növelni a termelést, hogy közben csökkentik az élőmunkaigényt és a környezeti hatásokat. Az EU-s pályázati kiírásokra meglehetősen nagy igény mutatkozik. A pisztrángtermelők fejlesztési lehetőségei így – legalább elméletben – adottak, azonban a pontytermelők esetében más a helyzet. A legtöbbjük érzi, hogy változásra van szükség, azonban nincs modernizációs minta vagy megegyezés abban, hogy hogyan kellene fejleszteni. Néhányan az állami támogatásokban bíznak és a régi módszereket helyezik előtérbe, ezzel is erősítve az ágazat természetközeli jellegét, míg mások új technológiai megoldásokat keresnek.

A takarmányozásban a teljes értékű, jó minőségű takarmányok terjedtek el és számos tekintetben bebizonyították értéküket a termelőknek (növekedés, egészség, gazdaságosság, környezeti hatások). A ún. “Tó a tóban” rendszerek is egyre nagyobb érdeklődésre tartanak számot. Ezen innovációk következtében egyre több halat állíthatunk elő, esetleg kisebb termelési költségek mellett, de a kérdés megmarad, hogyan adjuk el ezt csökkenő piaci árak mellett? Járható út ez? Biztosan nem, de legalábbis nem mindenki számára. A megoldás kulcsa új értékesítési csatornák és formák megnyitása lehet, ahogyan az már számos helyen sikeresen működik: horgásztavak, agroturizmus, rendezvényszervezés, új fajok bevezetése, polikultúra, feldolgozás – csak kiemelve néhány lehetőséget.

Mindez elég a túléléshez? 700 év hagyománya adhat önbizalmat, de a világ változik. Sohasem volt ilyen nyitott a kereskedelem és sohasem volt ilyen könnyű az áruk, köztük a hal szállítása a világ egyik feléből a másikba. A globalizáció lehetőségeket és veszélyeket is von maga után. Lengyelországot a nagy pontytermelő országnak tekintik Európában, de Kína ezerszer több pontyot állít elő! Vietnámban több mint 1 millió tonna pangasiust termelnek. Csak idő kérdése, hogy valaki megismételje a sikerüket más halfajokkal.

“A változás ideje” mondta egy fickó és ő lett az Egyesült Államok elnöke. Talán igaza volt. Itt az idő a változásra a tavi haltermelésben is? Nem kérdés, hogy meg kell őriznünk ezt az ágazatot a vitathatatlan értékei miatt, amiket jól ismerünk: munkahelyek, vízvisszatartó képesség (árvizek, aszályok, mikroklíma, talajnedvesség), tájképformálás, élőhely biztosítás madarak és egyéb állatok, növények részére, biodiverzitás fenntartása, az eutrofizáció kontrollálása, hozzájárulás a felszíni vizek természetes öntisztulásához, szabadidős tevékenységek és a kulturális identitásunk fontos eleme. Ezen értékeket sokszor kell ismételnünk még. Miért? Mert mindezek el fognak tűnni, ha a tavakban nem lesznek pontyok. Az előbb felsorolt pozitív külső hatások pénzben is kifejezhető értéket is jelenthetnek a társadalom számára, eddig azonban ennek a költségeit csak a termelők állták. Nem valószínű, hogy ezt sokáig vállalni tudják. Másik oldalról viszont az ágazatnak meg kell felelnie azoknak a fogyasztóknak, akik fontosnak tartják az élelmiszerbiztonságot, a termékek teljes nyomon követhetőségét és a tanúsítását annak, hogy a halakat az állatjóléti előírásoknak megfelelően kezelték a tenyésztés és az értékesítés során is. Ezen felül a farmereknek el kell fogadni, hogy a fogyasztó nem akar többé “iszapízű” és szálkás pontyot enni.

A fordítást készítette Gyalog Gergő és Jancsó Mihály


Jacek Juchniewicz Aquaculture in Poland: Constraints and opportunities
Aller Aqua, Poland, e-mail: Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse

Abstract

Polish aquaculture - a mixture of tradition and modernity. For over 700 years was dominated by carp production but not anymore. Two years ago trout has reached the same production level. New species like African catfish and sturgeon are strengthening their position while totally new species like Tilapia or Baramundi are knocking at the doors. At least two imported species are not knocking, they broke the doors some years ago: salmon is present for over ten years and the world phenomenon - Panga about five. Both sold in the amounts far beyond locally produced fishes. Polish pond production is declining at the same time - is this a symptom that we have to be scared about?

Fig. 1 What is Polish aquaculture? - general facts

Fig. 2 What is Polish aquaculture ? - main species production in 2008

Fig. 3 What is Polish aquaculture? - consumer market Fish consumption (kg/per capita/year)

It seems there is big potential of Polish aquaculture driven by low fish consumption, growing personal incomes followed by higher demand for healthy food as well as increasing interest in recreational activities including fishing. Aquaculture in general, contrary to many other countries, has positive image within society. This reflects particularly to pond culture which is seen as a natural part of environment being there since ever. While most of the carps are being sold locally during Christmas time, trout which became main farmed species is sold on domestic market and exported after being processed mainly as smoked fillet. African catfish and sturgeon are sold mainly locally.

The financial status depends on the sector, farm, year, weather, currency exchange rate, etc - one can say like it always used to be... still the objective truth is that sales price remains on the same level for many years while costs increased incomparably. Last year appeared to be the worst in the history for trout producers mainly due to extraordinary strong Polish zloty especially against dollar followed by tough import from the whole world. The currency situation has turned upside down at the end of the year when zloty lost 50% it’s value from summer what resulted that there was nearly no carp import. This helped carp farmers to sell out all the fish but the prices were remarkably lower than year ago.

The suffering economy is one of the main factors pushing the farmers to improve the farms for cost optimization. Modern technologies leading to more production volume with less human labour and environmental impact is that what trout farmers are looking to. EU supporting funds are pretty much longed for. As this is rather easy for trout farmers at least to imagine the way they should go, the picture is different with carp farmers. Most of them feel something has to change but there is no one pattern nor consent of what to do. Some are looking for support money from the state and stick to old methods strengthening ecological image of the sector while others are looking for new technologies.

Feeding with complete high quality diets became popular and have proven it’s value for the farmer in many aspects (growth, health, economy, environment). „Pond in pond” technique is of some interest. All this leads to have more and more fish maybe cheaper in production but how to sell it for descent price? Is this the way to go? For sure not, at least not for everybody. The key thing seems to be opening new sales channels and forms what is happening very successfully in some places: put and take ponds, agro-tourism, happenings, new species, polyculture, processing - just to mention some of them.

Is this all enough to survive? 700 years of tradition give some confidence but the world is changing. It was never so opened and it was never so easy to move product like fish from one part of the world to another. Globalisation brings opportunities but also some threats. Poland is considered to be the big carp producer in Europe but China is producing thousand times more!. Vietnam is reaching 1 million tons of Pangasius. We can guess it’s the matter of time when somebody will repeat their success with another species.

„Time for change” said one guy and became the president of America. Probably he was right. Is it a time for change in pond culture? For sure we have to preserve this sector for indisputable values that we can list with one breath: jobs, water retention capability (flood, drought, microclimate, soil moisture), habitation of birds, other animals and plants, developing biodiversity, reduces the eutrophisation effect, the element of natural self purification of surface waters, element of landscape, recreation and finally it is an important element of our cultural identity.

This has to be repeated many, many times wherever and whenever is needed. Why? Because all this will disappear without carp in the ponds. All those listed above extra values means money that for the time being only the farmer is contributing. It doesn’t look like he will be able to do it much longer. On the other hand the sector has to notice new consumers who want to have food safety guarantee, full traceability of the product and certainty that the fish was well treated when breeding and selling. More over he will not accept mud taste nor bones.
   

Horn Péter: Az európai élelmiszertermelés jövője

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár

Kivonat

Azok a módszerek, amelyeket az emberiség a korábbi időszakokban többször sikeresen alkalmazott a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében, a jövőben már nem lesznek megfelelőek. A mezőgazdaság és az akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez két alapfeltételnek kell teljesülnie: elegendő helyi erőforrással kell rendelkezni és a működési biztonságnak hosszú távon is fenntarthatónak kell lennie. E két feltétel biztosítása napjainkban egyre nehezebbé válik.

A világ élelmiszer-ellátásának és az ehhez kapcsolódó új folyamatoknak döntő eleme az, hogy elsősorban Kínában, Indiában és a délkelet-ázsiai országok többségében az egy főre eső jövedelem gyorsan nő, amellyel együtt jár a lakosság élelmiszer-fogyasztásának gyors szerkezeti átalakulása. A döntően növényi eredetű táplálékok helyett egyre nagyobb mértékben fogyasztanak állati eredetű élelmiszereket, gyorsan nő a hús- és halfogyasztás.

Napjainkban a fejlett és fejlődő világban a lakosság magas értékű állatifehérje-ellátásában nagy szerepet játszik a hal. A jelenlegi kb. 100 millió tonnás éves tengeri halfogás a jövőben semmiképpen sem tartható fenn, ezért a halfogás csökkenése várható. A világ mintegy négymilliós halászhajó-flottája súlyosan károsítja a tengerek halállományát, több értékes halfaj (pl. atlanti hering, ausztrál tőkehal, kékúszójú tonhal) állománya gyakorlatilag összeomlott. Amennyiben a tengeri halászat területén nem következik be alapvető változás, a fejlett és fejlődő világ halellátása a jelenlegi szinten lehetetlenné válik. Az édesvízi halállományok helyzete sem jobb a tengerieknél, sem minőségi, sem mennyiségi vonatkozásban.

Ebben a helyzetben felértékelődik az akvakultúra szerepe. Döntő fontosságúvá válik a tenyésztett állatoknak (nemcsak a halaknak) az a képessége, hogy mennyi takarmányból képesek egységnyi mennyiségű állati terméket előállítani. A szapora állatfajok a takarmány-alapanyagokért folytatott kiéleződő versenyben jelentős előnyben lesznek. Ebben az összefüggésben a halhústermelés különböző változatai, a halak igen nagy szaporasága miatt, jelentős lehetőségeket rejtenek, habár ezen a területen a mesterséges tengeri halszaporításban és -nevelésben egy új innovációs hullámnak kell bekövetkeznie, amely folyamatnak a kezdeteinél tartunk. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a haltakarmányokban rendkívül magas, a tengeri halfajoknál pedig szinte kizárólagos a hal- illetve a magas biológiai értékű állati fehérjék aránya.

Az új kihívások tükrében az Európai Uniónak is át kell alakítania az agrár- és halászati politikáját. A mezőgazdaságban tovább fokozódik a szakmai felkészültség, a professzionalizmus szerepe és a legújabb kutatási eredmények gyors és általános alkalmazása, amely a versenyképesség egyik legfontosabb pillére.

 

Az előadás anyaga PDF formátumban