2018.06.25.,hétfő
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:33
Tegnap:0
Ezen a héten:33
Ebben a hónapban:3505
Összesen:660222

Megfigyelések a süllő, a fehérköves (süllő × kősüllő) és a süllő × fehérköves (süllő × [süllő × kősüllő]) tulajdonságainak feltérképezésében

Megfigyelések a süllő, a fehérköves (süllő × kősüllő) és a süllő × fehérköves (süllő × [süllő × kősüllő]) tulajdonságainak feltérképezésében

Müller Tamás 1), Budaházy Attila 2), Kovács Balázs 3), Trenovszki Magdolna 1), Bercsényi Miklós 2), Hegyi Árpád 1), Molnár Tamás 4), Urbányi Béla 1)
1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
2 Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék, Keszthely
3 Szent István Egyetem, Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont, Gödöllő
4 Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Sertés és Kisállattenyésztéstani Tanszék, Kaposvár


Kivonat

Korábbi HAKI tanácskozáson már beszámoltunk arról, hogy a fogassüllő és a kősüllő közötti hibridizáció mesterséges szaporítási eljárással megoldható. Eddigi eredményeink alapján megállapítottuk, hogy tápraszoktatott süllő növekedési és takarmányértékesítési paraméterekben felülmúlta a hibridet (fehérköves). A fehérköves előnye, hogy eredményesebben szoktatható tápra, mint a süllő. 2005-ben sikerült egy fehérköves hímet visszakeresztezni kősüllő ikrással, így megállapítottuk, hogy a hibrid fertilis. Idén sikerült hőmérsékletemeléssel és pontyhipofízis+dopamin receptor antagonista kezelés segítségével süllőt ívási idő előtt (február 11.) ikraleadásra késztetni. A következő keresztezéseket végeztük el; süllő × süllő (S), süllő × kősüllő (S×K), süllő × fehérköves (S×F). Termékenyülésben nem volt jelentős különbség; S-86%, S×K-85,6%, S×F-73,6%. A hibridizáció tényét genetikai vizsgálatokkal is bizonyítottuk. Lárvamegmaradási kísérlet: genotípusonként 300 lárvát/kád 5 ismétlésben telepítettünk fel egy ivadéknevelő recirkulációs rendszerbe. A kísérlet alatt a lárvákat ad libitum etettük paramicium-mal és artemia-val. A lárvamegmaradásban a kísérlet végén (9. nap) süllő (27,5%) és a süllő×fehérköves (23,6%) ivadékok statisztikailag igazolható mértékben (ch2; p<0,05) maradtak el  a fehérköves ivadékoktól (50,8%). A viszonylag gyenge megmaradást 2 tényező együttes hatásának tulajdonítjuk. Egyfelől a táplálkozó lárvák mérete (4,3 mm) a viszonylag magas keltetési vízhőmérséklet (18 °C) miatt elmaradt a természetes vízhő (12-14°C) mellett elért lárvamérettől (~6 mm). Ez a kezdő táplálékméret nagyságát határozta meg jelentősen, ami a vitalitásra is kihathatott. Másfelől a kísérlet befejezése után derült ki, hogy állományainkat erős costia fertőzés érte. Nem kísérletes megfigyeléseink szerint akváriumi tartásban (10-20 ezer lárva / genotípus) a costia fertőzés a legkisebb elhullást a fehérköves ivadékoknál, míg a legnagyobb mortalitást a süllőkben okozott.

Célunk más tulajdonságokban is összevetni a süllőt a hibridjeikkel (stressz érzékenység, oxigénhiány tűrőképesség, tápraszoktatás, növekedési képesség).
Kísérleteinket részben az MTA Bolyai Kutatói Ösztöndíj pénzügyi támogatásával végezzük.