2018.07.16.,hétfő
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:27
Tegnap:131
Ezen a héten:27
Ebben a hónapban:1757
Összesen:662630

Szűcs István: A magyarországi fogyasztók halvásárlási és halfogyasztási szokásainak helyzete

Szűcs István: A magyarországi fogyasztók halvásárlási és halfogyasztási szokásainak helyzete

Szűcs István, Tikász Ildikó Edit
Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar


Kivonat

A halfogyasztási szokások és fogyasztói viselkedések egy bonyolult soktényezős rendszerben alakulnak ki, melyek közül a legfontosabb tényezők a következők: árak, hagyományok, kedveltség, divat, ízlés, elérhetőség, személyes tényezők, reklám, csomagolás, családi szokások.
A kérdőíves felmérésre alapozott (1053 értékelésbe vont kérdőív) primer kutatásunk elsődleges célja a hazai halhús-fogyasztási szokások teljes körű felmérése és elemzése, valamint a lehetséges kitörési pontok feltárása volt. A megkérdezést 2007. júniusában végeztük kérdezőbiztosok segítségével, az utcai járókelők körében, elsősorban bevásárlóközpontok környékén és rekreációs övezetekben. Az elvégzett kutatás alapvető információkat szolgáltatott a magyar halfogyasztás belső struktúrájáról, a potenciális fogyasztói csoportokról és igényeikről, információkat nyújtott a fogyasztók halfaj ismeretével kapcsolatosan továbbá meghatározta a fogyasztói értékítélet egyes összetevőit. A kutatáshoz használt kérdőív 46 érdemi alapkérdést és további 6 szegmentáló jellegű kérdést tartalmazott. Mivel a terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a teljes tanulmány ismertetését, ezért csak néhány kiemelt kérdéskörről kívánunk beszámolni.
A kérdéscsoport első kérdése arra vonatkozott, hogy a megkérdezettek általában véve szeretik-e a halételeket (1. táblázat). Három lehetséges választ jelöltünk meg: igen, nem, ha elém teszik megeszem. A harmadik választási lehetőség a semleges válaszokat gyűjtötte össze, vagyis azokat, akik különösebben nem szeretik, de kifogásuk sincs ellene, és így nem tartoznak a notórius „halgyűlölők” közé. A nemmel válaszolók többsége ugyanis kifejezetten elutasította a halat és ennek a kérdőív kitöltetése közben többször is hangot adott.

1. táblázat: Halételek kedveltsége

Gyakorisági kategória

A válaszok megoszlása

(Fő)

(%)

igen

774

73,5

nem

139

13,2

ha elém teszik, megeszem

140

13,3

Összesen

1 053

100,0

Az iskolai végzettséget tekintve (Pearson chi2 próba, p=0,002), a magasabb végzettséggel rendelkezők (szakközépiskola, gimnázium, felsőfokú végzettség) nagyobb arányban válaszoltak pozitívan, mint az alacsonyabban kvalifikáltak (alapfokú végzettség, szakmunkás). Korcsoportok szerint (Pearson chi2 próba, p=8,061E-10), azt találjuk, hogy a kor előrehaladtával párhuzamosan, nő a halételek kedveltsége. Területi különbségek kapcsán, amint az várható volt, a bajai válaszadók nagyobb arányban válaszolták azt, hogy szeretik a halételeket, mint a többi válaszadó (Pearson chi2 próba, p=0,047).
A kérdéscsoport második kérdésben azt szerettük volna megtudni, hogy az egy háztartásban élők közül átlagosan hányan nem hajlandók elfogyasztani a halat (2. táblázat).

2. táblázat: Családok halfogyasztási hajlandósága

Kategória

N

Min.

Max.

Átlag

Szórás

Hány tagú család

1 047

0

18

4,0

1,6

Nem hajlandó elfogyasztani a halat

1 048

0

9

0,7

1,1

A 2. táblázat alapján megállapítható, hogy átlagosan véve egy 4 tagú családból maximum 1 fő nem hajlandó elfogyasztani a halat.

A kérdéscsoport következő kérdésben a válaszadó véleményére voltunk kíváncsiak a tekintetben, hogy ha valaki nem szereti a halat, akkor annak mi az oka (3. táblázat).

3. táblázat: A halételek iránti ellenszenv oka a megkérdezettek szerint

Gyakorisági kategória

Válaszok száma (db)

Megoszlás (%)

Szálkás

604

32,0

Nem szereti a szagát

604

32,0

Nem szereti az ízét

396

21,0

Irtózik tőle

171

9,0

Egyéb

62

3,3

Allergiás rá

53

2,8

Összesen

1 890

100,0

A megkérdezettek véleménye szerint, ha valaki nem szereti a halat, annak két fő oka van, egyrészt a szálkásság, valamint hogy vélhetően a hal szagát nem szeretik (32%-32%). A függetlenség-vizsgálatok eredményének bemutatásakor is e két jellemzőre koncentráltunk. Korcsoportonként vizsgálva valamennyi kategóriában szignifikáns eltérést figyelhetünk meg Pearson chi2 próba alkalmazásával p=0,00002, ill. p=1,649E-06 hibavalószínűség mellett. A szálkásságot leginkább az idősebb korosztály jelölte meg (50 év felett), míg a „nem szereti a szagát” kategóriát a középkorosztály választotta jellemzőbben (20-60 év között). Régiónként nézve szembetűnő, hogy a Közép-Magyarországi régióban megkérdezettek kevesebb, mint fele jelölte meg a szálkásságot (49,5%), míg a többi régióban pontosan ellenkezőképpen alakul ez az arány (Pearson chi2 próba, p=0,005). Amennyiben településtípusonként vizsgáljuk a kérdést, mind a szálkásság, mind pedig a „nem szereti a szagát” kategóriákban szignifikáns eltérést tapasztalhattunk Pearson chi2 próba alkalmazásával p=0,014, valamint p=0,017 hibavalószínűség mellett. Mindkét esetben a falvakban élők jelölték meg nagyobb arányban az adott kategóriát.
Baját, Budapestet és Szegedet kiemelve és összevetve a többi településsel, ugyancsak szignifikáns különbséget kapunk mind a szálkásság, mind a halhús szaga tekintetében Pearson chi2 próba alkalmazásával p=0,001, illetve p=0,0002 hibavalószínűség mellett. A szignifikáns különbség abból adódik, hogy míg e három kiemelt város megkérdezett lakosai 50%-ban jelölte meg mindkét kategóriát, addig a többi település válaszadói mindkét esetben 62%-ban voksolt e két lehetőségre. Csak Baja szerint szegmentálva, a hal szaga tekintetében találtunk szignifikáns különbséget (Pearson chi2 próba, p=0,042). A bajai válaszadók többsége nem jelölte meg ezt a kategóriát, szemben a többi válaszadóval. A budapestieket külön vizsgálva, mind a szálkásság, mind a szag esetében szignifikáns különbséget állapítottunk meg.
Ugyancsak ez igaz azokra, akik általában véve szeretik a halételeket (61%-uk jelölte meg a szálkásságot), míg azok, akik nem szeretik, vagy ha eléjük teszik, megeszik, csak 49%-ban jelölték meg ezt a kategóriát. Általánosan megfogalmazódott, hogy a magyar ember nem tipikusan halevő nemzet és a legtöbb vidéken nem alakult ki a halevés kultúrája. Ennek ellenére mindenütt van egy réteg, akik szívesen fogyasztják a halat és hajlandók is áldozni érte bizonyos határok között. A halszerető emberekre általában jellemző, hogy valamilyen módon kötődnek a vízhez, a horgászathoz és általában gyermekkoruk óta rendszeresen fogyasztják a halat, vagyis nem felnőtt fejjel kóstolták először. Többen is megfogalmazták, hogy a halat gyerekkorban kell megtanulni elfogyasztani és pl. Baján nincs olyan gyerek, aki ne tudna halat enni. Az idősebb emberek inkább az ízéért, a hagyományoktól, megszokásoktól vezérelve fogyasztják a halat, míg a fiatalabbak inkább az egészséges életmódra való törekvés miatt.
A hal kedveltsége elsősorban nem az anyagi helyzettől függ, annak ellenére, hogy ez a látszat, csak éppen a jobb módúak azok, akik megengedhetik maguknak rendszeres fogyasztását. Sajnos az egészséges életmódhoz kapcsolódó étkezési kultúrát csak egy bizonyos életszínvonal felett lehet megfizetni. Sokan megfogalmazták, hogy azok az emberek, akik nem nagyon kedvelik a halételeket, azért nem kedvelik, mert nem igazán tudják, hogy hogyan kell helyesen elkészíteni és milyen halfajból mit érdemes készíteni. Többször hallottuk, hogy a nem halevő vidékeken az emberek elsősorban a szálkásság miatt és az élőhal jellegzetes szaga miatt nem kedvelik a halat. Sok emberben visszataszító tevékenység a hal megtisztítása és főleg a városi emberek esetében a pár négyzetméteres konyhában nem igazán kivitelezhető a pucolás.
Nagyon sok esetben a gyermekek, akiknek nagy szükségük lenne a halhúsra, mint fehérjedús, zsírszegény húsféleségekre, éppen a hal, szálkás mivolta miatt nem juthatnak hozzá a halételekhez a szülők és nevelők „jóvoltából” félelemérzetükből kifolyólag. A közétkeztetés viszont jelenetős tartalékokat rejt magában a halfogyasztás színvonalának emelése terén.
Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy az egyik legfontosabb kitörési pont a hazai halhús-fogyasztás növelésére irányulóan, a halhús kedvező élettani hatásainak a mindenkori hangsúlyozása, annak beépítése a fogyasztás és eladás ösztönző rendszerekbe és eszközökbe. Főleg a nagyvárosi fogyasztók körében jelentős eredmények várhatók a választékbővítés segítségével is. Kiderült, hogy a halat inkább a nagyvárosokban lehet eladni, mivel falun majd minden portán tartanak valamilyen melegvérű állatot, mely fedezi hússzükségletük jelentős részét.
 



Az előadás anyaga PDF formátumban