2018.02.23.,péntek
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:39
Tegnap:209
Ezen a héten:872
Ebben a hónapban:3153
Összesen:642990

Cech Gábor: Szerv- és szövet-specifikus Myxobolus fajok elkülönítése molekuláris biológiai módszerek segítségével

Cech Gábor: Szerv- és szövet-specifikus Myxobolus fajok elkülönítése molekuláris biológiai módszerek segítségével

Cech Gábor, Molnár Kálmán és Székely Csaba
MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete, 1143 Budapest, Hungária krt. 21.


Kivonat

A halak nyálkaspórás parazitákkal való fertőzöttségével kapcsolatban mindig alapvető kérdés a szerv- illetve szövet-specificitás megállapítása, azaz annak ismerete, hogy az adott parazita egy szervben élősködik, vagy több szervet is képes fertőzni. Fontos szempont az adott szerven belül a pontosabb lokáció azaz a szöveti affinitás vizsgálata is. Az eltérő szervi vagy szöveti lokáció valószínűsítheti, hogy külön fajokról van szó, ezt azonban biztosan csak a molekuláris vizsgálatok tudják megerősíteni, illetve cáfolni. Vizsgálataink során három különböző, eddig le nem írt Myxobolus fajt vizsgáltunk, klasszikus morfológiai megfigyelésekkel, illetve a 18S rDNS gén vizsgálatával, s hasonlítottuk össze azokat ismert fajokkal.
Az első Myxobolus faj küszből (Alburnus alburnus) volt kimutatható: A cisztái több szervben is megtalálhatóak voltak, előfordulásuk a májban 85%, a vesében 54%, a herékben 33% és bélfalban 21% volt. A fertőzés egész évben megfigyelhető volt. Szerv-specifitást ennél a fajnál nem lehet megállapítani, azonban közelebbről megvizsgálva feltűnik, hogy a plazmódiumok mindig az adott szerv kötőszöveteiben, azon belül is a vérerekben, helyezkednek el. Az adott szervekből kiszabaduló spórák alakja azonos. A morfológiai alapon tett azonosságot a 18S rDNS gén vizsgálatai teljes mértékben alátámasztják. A különböző szervekből nyert minták Myxobolus-spórák szekvenciái 99,8-100%-ban megegyeztek egymással, így sikerült igazolni, hogy itt egyazon fajról van szó, mely több szervet is képes megfertőzni. A faj legközelebbi rokonának a szintén küszben előforduló M. alburni tűnik, amivel 97%-os azonosság volt kimutatható.
A második Myxobolus faj gazdája szintén a küsz volt, ám az előbbi fajjal ellentétben ezek plazmódiumai a kopoltyúlemezek porcos íveiben voltak megtalálhatók. Ez a faj más szervben nem fordult elő, és a porc volt az egyetlen lokáció. Morfológiailag erős hasonlóságot mutatott a szintén küszt fertőző M. margitae-val, ám az utóbbi jellemzően a kopoltyúlemezek artériáiban fejlődik. A 18S rDNS szekvenciák ebben az esetben azt bizonyítják, hogy külön fajokról van szó. Míg a különböző küszegyedek kopoltyúporcából gyűjtött párhuzamos minták DNS szekvenciái egymással 100%-ban azonosnak bizonyultak, ezek a szekvenciák csak 97,3%-ban egyeztek a M. margitae-val.
A kopoltyúlemezek porcszövetében fordul elő a harmadik Myxobolus faj is, ám ez az élősködő jellemzően a bodorkát (Rutilus rutilus) fertőzi. Morfológialag nagyon hasonló a küsz-porcában élősködő előző fajhoz, éles különbség a gazda-specifitásban mutatkozik. A 18S rDNS szekvenciák ebben az esetben is világosan kijelölik, hogy külön fajról van szó. A bodorka kopoltyúporcából gyűjtött párhuzamos minták egymással 100%-ban megegyeznek, azonban, mind a M. margitae-val, mind a másik kopoltyúélősködő Myxobolus-szal szemben 97,2-97,3%-os különbség mutatható ki.
 



Az előadás anyaga PDF formátumban