2018.09.21.,péntek
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:162
Tegnap:118
Ezen a héten:670
Ebben a hónapban:2547
Összesen:672714

Csaba György: A ragadozó halak betegségei természetes viszonyok és intenzív körülmények között

Csaba György: A ragadozó halak betegségei természetes viszonyok és intenzív körülmények között

Csaba György, Láng Mária, Gonda Eszter
MgSzHK Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság, Budapest


Kivonat

A természetes vizeinkből származó legfontosabb ragadozó halaink betegségeinek vizsgálata már akkor megkezdődött, amikor az FM Állategészségügyi Igazgatósága 1957-ben a halegészségügyi diagnosztikai munkát az MGSZHK ÁDI jogelődjére, az Országos Állategészségügyi Intézetre bízta. Áttekintve az elmúlt 50 év diagnosztikai munkáját, megállapítható, hogy a békés halainkhoz viszonyítva ritkábban nyílt lehetőség a ragadozó halak betegségeinek tanulmányozására. A természetes vizeink (Balaton, Fertő-tó, Tisza-tó, Duna, Tisza) ragadozói (angolna, süllő, kősüllő, csuka, balin, törpeharcsa, folyami harcsa) betegségeinek áttekintése főként pályázatok keretében végzett vizsgálatokon alapult. A tógazdasági termelésbe vont ragadozó halak (süllő, csuka, folyami harcsa) betegségeinek megismerése - a szerény népesítési arányokhoz igazodva - több évtizedes diagnosztikai munka eredménye. Ezeket a kórképeket halfajonként vetített képeken mutatjuk be.
Eddigi tapasztalataink szerint jól izolált, intenzív viszonyok között a bemutatott kórképek többsége gyakorlatilag nem jelentkezik. A halnevelés kiinduló feltétele a vírusmentes állomány. A ragadozók intenzív nevelése során a természetes tartásban észlelt esetektől eltérő kórképek mutatkoznak. A felnevelés során ismételten föllépő betegségek az egyes fajoknál alkalmazott táp optimalizációjának adott színvonalát is jelezhetik. Az élettani szempontból tökéletlen tápra rendszerint a máj szövettani vizsgálata derít fényt, amelynek során különböző fokban kialakuló zsíros infiltráció állapítható meg. A máj zsíros elfajulása az ivadéknevelés kezdetén a legtöbb fajnál határozottabban jelentkezik.
A bakteriális kórképek közül a vízi környezetben bárhol előforduló Flavobacterium columnare, illetve Aeromonas hydrophila fakultatív kórokozó szerepe a legjelentősebb, kártételükkel a környezeti stresszhatásoknak kitett, legyengült állományoknál gyakran számolhatunk.
A Saprolegnia gombafajok okozta megbetegedésekkel szintén a halak általános ellenálló képességének legyengülése, illetve a nem megfelelő higiéniás feltételek esetén találkozunk. Az említett Flavobacterium columnare, Aeromonas hydrophila és Saprolegnia fakultatív patogén kórokozók megtelepedése a kannibalizmus fellépésekor keletkezett sérülések helyén gyakori.
A recirkulációs rendszerekben a paraziták közül súlyos károkat okozhatnak a közvetlen fejlődésű egysejtűek, az Ichthyobodo necator (Costia) ostoros véglény, a csillós egysejtűek közül pedig az Ichthyophthirius multifiliis, Tetrahymena pyriformis (alkalmi élősködő, leginkább a sok bomló szerves anyagot tartalmazó vízrendszerekben szaporodik fel), valamint Trichodina és Trichodinella fajok. A természetes vizekben gyakori, köztigazdá(k)hoz kötött fejlődésű paraziták az intenzív termelésbe vont halakban csak kivételesen fordulnak elő, mivel a köztigazdáknak az intenzív rendszerben többnyire nincsenek meg az életfeltételei.
A betegségek megelőzése érdekében az intenzív nevelés során különös figyelmet kell fordítani a megfelelő higiénés viszonyok betartására. A kórokozók behurcolásának megelőzésére a frissen kikelt lárvát előzőleg kifertőtlenített, és néhány napra szárazra állított rendszerbe kell kihelyezni. A frissen kelt lárváknak az anyahalakkal, vagy más halállományokkal nem szabad érintkezniük. A recirkulációs rendszerbe a nevelés ideje alatt más halfaj vagy élő eleség nem kerülhet be. Ügyelni kell arra, hogy a haltartó medencék, kádak fala minél simább, felülete pedig a vízmennyiséghez viszonyítva minél kisebb legyen, ezzel is csökkentve a kórokozók megtelepedési lehetőségét. Nem célszerű elválasztó rácsokat beépíteni, mivel azok a felületet nagymértékben növelik. Helyettük inkább különböző méretű kádakat kell a különböző korosztályoknál alkalmazni.
 



Az előadás anyaga PDF formátumban