2018.01.16.,kedd
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:87
Tegnap:141
Ezen a héten:228
Ebben a hónapban:2582
Összesen:637744

Radu Suciu: A tokállomány megőrzésének helyzete és lehetőségei jelenleg Romániában, különös tekintettel a kecsegére

Radu Suciu: A tokállomány megőrzésének helyzete és lehetőségei jelenleg Romániában, különös tekintettel a kecsegére

Radu Suciu Sturgeon Research Group, Danube Delta National Institute, Tulcea, Romania, Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse

Kivonat

Jelenleg a Duna alsó szakaszán három olyan őshonos tokfaj (sőregtok - Acipenser stellatus, vágótok - A. gueldenstaedti és viza - Huso huso) található meg, amelyek még természetes szaporulattal is rendelkeznek. Állományaik helyzete az elmúlt évek (1990-1999) túlzott halászati tevékenysége miatt igen kritikussá vált, de 2006 májusától 10 évre betiltották kereskedelmi célú halászatukat Romániában. A tokok kifejlett egyedei korlátozott számban befoghatók mesterséges szaporítsuk érdekében, de csak különleges engedéllyel rendelkezők tehetik ezt meg. 2007.-ben öt haltenyésztő telep jutott a tokok mesterséges szaporításához szükséges engedélyhez.

A befogott példányokat egyedi jelöléssel látják el (PIT-módszerrel) és szövetmintát vesznek tőlük DNS vizsgálat céljából. A szaporítást az anyahalak túlnyomó része (90 %-a) túléli és visszakerül a folyóba. A programról készült beszámoló felkerült a „Fishery Inspectorate of the Romanian Agency for Fishery and Aquaculture” adatbázisába.

A 2005-ös kísérleteket követően, 2006-tól a román kormány évente 1 millió Euróval támogatja a tokszaporítási programot. A tenyésztők munkájukkal hozzájárulnak a populációk genetikai sokszínűségének megőrzéséhez, azonban kötelesek betartani a 2006. májusában megalkotott szabályokat. Ennek megfelelően csupán a szaporításhoz szükséges legkevesebb ikrás egyedet foghatják be (ú. m.: A. stellatus: 14 db; A. gueldenstaedti: 9 db és H. huso: 7 db). A program során az összesen nyert ikrát az összes tejes hal spermájával termékenyítették. Az ivadékokat 15 cm méretűre nevelték, és visszatelepítésük előtt CWT-jellel látták el.

2005-ben létrehoztak egy olyan adatbázis-rendszert, melynek segítségével mind a kihelyezett ivadékok, mind a visszatelepített anyahalak vándorlása nyomonkövethető. 2007 őszén, a Duna alsó-szakaszán, a kihelyezés helyszínétől 250 km-rel lejjebb már találtak jelölt egyedeket. 2008-ban első alkalommal megkísérlik őket fellelni a Fekete-tengerben is.

A történeti feljegyzések alapján a kecsegefogások igen változatos képet mutatnak a Duna román szakaszán: 1921-ben 95 tonna, 1952-ben 70 t, 1974-ben 8 t és 1980-ban 5 t. A 80-as évek derekán betiltották kereskedelmi célú halászatát és a kecsege közel 20 évig (1985-2004) erősen veszélyeztetett és halászati tilalom alá eső faj volt.  Azonban az ivóhelyről begyűjtött, a tengerbe vándorló tokfélék monitoringjának során már 2000-ben kimutatták a Duna román szakaszán, hogy a kecsegepopuláció regenerálódása gyors ütemű. A szaporodási indexe 2005-ben elérte a csúcsot (13,18 CPUE), amely a legmagasabbnak számít a tokfélék között. Ennek következtében 2005-ben engedélyezték a kecsege kereskedelmi célú halászatának folytatását, de valamivel később a többi tokfélére vonatkozó szabályok hatálya alá vonták; azaz a tenyész-állomány befogási egyedszáma és annak mesterséges szaporítása engedélyköteles, illetve mind az anya-, mind az ivadék-állomány visszatelepítendő a vízfolyásokba.

A rendeleteknek megfelelően Romániában mind a 60 db 2007-ben befogott kecsege visszakerült a folyóba a mesterséges szaporítás után. A szaporítás során előállított utódokat kizárólag akvakultúrás célokra használták, mert a kecsege nem tartozott a tokok fenntartásáért létrehozott program fajai közé. Létrehoztak egy programot a Duna alsó-szakaszán élő kecsegék metapopulációinak genetikai elemzésére, amelyhez három szomszédos ország is csatlakozott. Ennek folyamán négy microsatellit-locust találtak, amely alapján négy szubpopuláció jelenléte valószínűsíthető. Ennek megerősítéséhez a kecsege szaporodó és táplálkozó helyeinek további alapos tanulmányozására, valamint további vizsgálatokra van szükség.