2018.07.16.,hétfő
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:27
Tegnap:131
Ezen a héten:27
Ebben a hónapban:1757
Összesen:662630

Joern Gessner: A tokállományok megóvásának, helyreállításának és tenyésztésének lehetőségei, különös tekintettel a kecsegére

Joern Gessner: A tokállományok megóvásának, helyreállításának és tenyésztésének lehetőségei, különös tekintettel a kecsegére

Gessner, J.1), Rosenthal, H.2)

1)Institute for Freshwater Ecology and Inland Fishery, Department of Biology and Ecology of Fishes, Berlin, Germany
2) World Sturgeon Conservation Society, Neu Wulmstorf, Germany

Kivonat

A tokfélékhez olyan hosszú élettartamú fajok tartoznak, amelyek az emberi tevékenységre igen érzékenyek. Ezek közül is kiemelendők a halászat, a folyószabályozás és a táplálkozó-, és ívóhelyeik pusztítása (ld. Rosenthal et al., 2006; Pourkazemi, 2006; Holcik et al., 2006). A folyószabályozások során megépített, öntözéshez és vízerőművek működtetéséhez használt gátak képezik az ívóhelyre történő vándorlás legfőbb akadályait (Chang, 2008; Kynard, 2008; Chebanov, 2008). A túlhalászás, az orvhalászat és a szennyezés szintén nagymértékben okolhatók az állományok csökkenéséért. Emiatt a 27 tokfaj legtöbbje veszélyeztetett, vagy a kihalás szélén áll az egész elterjedési területükön. Azonban a probléma súlyossága és a romboló emberi tevékenységek hatásai eltérő mértékben jelentkeznek mind a vízrendszerek, mind a fajok között. A tokpopulációk csökkenésével a rehabilitáció egy igen hangsúlyos kérdéssé vált az állományok megőrzése érdekében. Az állományfenntartásra irányuló kísérletek úgy is felfoghatók, mint egyfajta hozzájárulások a biodiverzitás megőrzéséhez. Ezek a fajok alkalmasak arra, hogy indikátorként viselkedjenek egy sikeres, hosszú távú környezetvédelmi kezelés során is. Azoknak az őshonos fajoknak, melyeknek populációi egykor nagy számban népesítették be a vizeket, megvalósíthatónak tűnik a visszatelepítése. Ám ez csak úgy kivitelezhető, ha megteremtjük biztos előfeltételeit a szaporodó és táplálkozó helyek megóvásának. Olyan halászati politikára is szükség van, amely szigorú szabályzással drasztikusan csökkenti a halászat mértékét.

A volt Szovjetunióban a haltenyésztő telepek működésének köszönhetően végzett telepítések megfelelő szinten tartották a természetesvizi állományokat, hiszen gyakorlatilag pótolták a kifogott mennyiséget. Ennek ellenére az állományok stabilizálására a természetes szaporulat növelése a kívánatos eszköz. Ugyanakkor jelenlegi ismereteink a kecsege és más tokfajok populációgenetikai szerkezetéről korlátozottak, és főként a 80-as és 90-es évek tanulmányaira alapulnak.

A kecsege mesterséges szaporítására számos kísérletet végeztek a múlt század végén. Más, a kecsegével foglalkozó tanulmányok pedig arra irányultak, hogy a Volga folyón történő gátépítések hogyan befolyásolták a populáció nagyságát, az ivarérési időtartamot és a termékenységet. A kecsegeállományok megőrzésére irányuló tevékenység során fontos figyelembe venni ezeket a csaknem történelmi eredményeket. Számos egyéb, az akvakultúrás nevelés problémakörével foglalkozó kutatás (pl. szaporodásbiológia, takarmányozás) is nélkülözhetetlen a populációk helyreállításához.

Ma az akvakultúrában előállított ivadékok kihelyezése már potenciális eszköz a természetes állományokra nehezedő környezeti terhelés mérséklésére. Az ellenőrzött körülmények között nevelt törzsállományokra alapozott ivadék-előállítás és kihelyezés a legtöbb faj esetében segíthet elkerülni a természetes populációk kizsákmányolását. Ennek ellenére még mindig az a gyakorlat, hogy a tenyészhalakat a „vad” populációkból fogják. A fogságban felnevelt anyaállomány szaporítása még mindig kezdeti stádiumban van. Ez segíthetne elkerülni a beltenyésztést és a keresztezésekből adódó állománygyengülést. Ehhez persze szükséges mind a vad, mind a nevelt állományok genetikai struktúrájának ismerete is (e.g. Chicca et al, 2002; Smith 2002; Wirgin et al, 2002; Ludwig, 2008; Krieger et al., 2008; Rastorguev et al, 2008). Míg akvakultúrás célokra kívánatos a nemesített formák, hibridek kialakítása, addig a természetes populációk erősítésére a genetikai változatosság fenntartása a cél.

A természetes állományok mesterséges pótlására irányuló tevékenységek szükségessé teszik azok összehangolását. Szükséges a vad populáció és a kihelyezett egyedek genetikai hátterük alapján történő azonosítása. Különösen lényeges a természetes populációk génállományának megőrzése, hiszen ezen a téren még számos kérdés nyitott. Például a kecsegének valószínűleg két formája él a Dunában (Ognjanovic et al, 2008), és azok genetikai struktúrája még nem eléggé ismert.

Az akvakultúrás tenyésztés nem feltétlenül teszi alkalmassá a halat a természetben való túlélésre. Ezért szükség van olyan megfelelő tenyésztési technológiák kifejlesztésére, melyek figyelembe veszik a természetes körülményekhez történő maximális adaptációt is. A termelési mutatókat javító szelekciós munka mellett feltétlenül szükség van a „fitness” növelésére irányuló tevékenységre is, amely növelhetné a nevelt halak túlélését a természetes körülmények között. Szükség lenne a termelési technológiák egységesítésére is annak érdekében, hogy pl. a betegségek, vagy nem kívánatos (nem őshonos tokfajok; e.g. Gessner et al, 1999; Arndt, et al., 2000; Voynova, et al. 2008) ne kerüljenek ki a természetes vizekbe. Erre a nemesítőknek maguknak kellene leginkább figyelniük.

Hivatkozások

Arndt, G.-M., Gessner, J., Anders, E., Spratte, S., Filipiak, J., Debus, L., Skora, K. 2000. Predominance of exotic and introduced species sturgeons among sturgeons captured from the Baltic and North Seas and their watersheds, 1981-1999. Bol. Inst. Oceanogr. 16 (1-4): 29-36.

Chang, J. 2008. Construction of Fishpassages in China: impact on Chinese sturgeons. World Sturgeon Conservation Society, Special Publication No. 2 (in press).Chebanov, M.S. and Savalyeva, E.A., 1999. New strategies for brood stock management of sturgeons in the Sea of Azov basin in response to changes in patterns of spawning migration. J. Appl. Ichthyol. 15, 183-190.

Chebanov, M.S. 2008. Strategy for conservation of  sturgeon in the conditions of the Kuban River flow regulation. WSCS Special Publication no 2. (in press).

Chicca, M., Suciu, R., Ene, C., Lanfredi, M., Congiu, L., Leis, M., Tagliavini, J., Rossi, R., Fontana, F., 2002. Karyotype characterization of the stellate sturgeon Acipenser stellatus by chromosome banding and fluorescent in situ hybridisation. J. Appl. Ichthyol. 18, 298-300.

Gessner, J., Debus, L., Filipiak, J., Spratte, S., Skora, K.E., Arndt, G.M. 1999. Development of sturgeon catches in German and adjacent waters since 1980. J. Appl. Ichthyol. 15, 136-141.

Fontana, F., Lanfredi, M., Chicca, M., Congiu, L., Tagliavini, J., Rossi, R., 1999. Fluorescent in situ hybridization with rDNA probes on chromosomes of Acipenser ruthenus and Acipenser naccarii (Osteichthyes Acipenseriformes). Genome 42(5): 1008-1012.

Holcik, J., Klindova, A., Masar, J., Mészáros, J. 2006. Sturgeons in the Slovakian rivers of the Danube River basin: an overview of their current status and proposal for their conservation and restoration. J. Appl. Ichthyol. 22 (Suppl. 1), 17-22.

Krieger, J., Hett, A.K., Fuerst, P.A., Artyukhin, E., Ludwig, A., 2008. The molecular phylogeny of the order Acipenseriformes revisited. J. Appl. Ichthyol. 24 (Suppl. 1), 36-45.

Kynard, B., Suciu, R., Horgan, M., 2002. Migration and habitats of diadromous Danube River sturgeons in Romania: 1998-2000.  J. Appl. Ichthyol. 18, 529-535.

Ludwig, A. 2008. Identification of Acipenseriformes species in trade. J. Appl. Ichthyol. 24 1: 2-19.

Ognjanovic, D., Nikolic, V., Simonovic, P. 2008. Morphometrics of two morphs of sterlet, Acipenser ruthenus L., in the middle course of the Danube River (Serbia). J. Appl. Ichthyol. 24, 126-130.

Paschos, I., Perdikaris, C., Gouva, E., Nathanailides, C. 2008. Sturgeons in Greece: a review. J. Appl. Ichthyol. 24, 131-137.

Pourkazemi, M. 2006. Caspian Sea sturgeon Conservation and Fisheries: Past, present and Future. J. Appl. Ichthyol. 22 (Suppl.1), 12-16.

Rastorguev, S., Mugue, N., Volkov, A., Barmintsev, V., 2008. Complete mitochondrial DNA sequence analysis of Ponto-Caspian sturgeon species. J. Appl. Ichthyol. 24 (Suppl. 1), 46-49.

Rosenthal, H., Pourkazemi, M., Bruch R. 2006. The 5th International Symposium on Sturgeons: a conference with major emphasis on conservation, environmental mitigation and sustainable use of the sturgeon resources. J. Appl. Ichthyol. 22(Suppl. 1), 1-11.

Smith, C.T., Nelson, R., Polland, S., Rubidge, E., McKay, S., Rodzen, J, May, B., Koop, B. 2002.  Population genetic analysis of white sturgeon (Acipenser transmontanus) in the Fraser River. J. Appl. Ichthyol. 18, 307-312.

Wirgin, I, Waldman, J., Stabile, J., Lubinski, B., King, T., 2002. Comparison of mitochondrial DNA control region sequence and microsatellite DNA analyses in estimating population structure and gene flow rates in Atlantic sturgeon Acipenser oxyrinchus. J. Appl. Ichthyol. 18, 313-319

Az előadás letölthető anyaga PDF formátumban