2018.06.25.,hétfő
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:33
Tegnap:0
Ezen a héten:33
Ebben a hónapban:3505
Összesen:660222

Szabó Tamás: A növényevő halfajok indukált szaporításának eredményei az ikrások beérésére és ikraproduktumára vonatkozó adatok elemzése alapján

Szabó Tamás1, Szabó Róbert2, Urbányi Béla1, Horváth László1

1Szent István Egyetem, MKK, KTI, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő 2ÖKO 2000 Kft.

Kivonat

A kelet-ázsiai növényevő halak (amur, fehér busa és pettyes busa) speciális táplálkozás-biológiai sajátosságaik következtében takarmány-ráfordítás nélkül növelik a pontyos tavak hozamát. Az indukált szaporítás lehetőséget ad a természetszerű módszerekkel egyébként nem szaporítható fajok zsenge ivadékának tervezhető és biztonságos előállítására. A keltetőházi szaporítás hatékonyságát alapvetően meghatározza a hormonkezelésre reagáló anyahalak aránya, azaz a beérés, valamint a lefejt ikra testtömeghez viszonyított mennyisége, a pszeudo-gonadoszomatikus-index (PGSI).

Dolgozatunkban a Dinnyési Ivadéknevelő Gazdaság 1980-1997. évek között gyűjtött beérésre és relatív ikraproduktumra vonatkozó adatait elemeztük. Nevezett szaporítási mutatók és az ikrás halak testtömege közötti kapcsolatot is vizsgáltuk.

A 18 szaporítási időszak átlagában a hipofizált fehér busa ikrások 80,9 %-a adta le ikráját, és a lefejt ikra testtömeghez viszonyított mennyisége 10,5 ± 4,85 % (átlag ± szórás) volt. Az ikrások mérete és a két szaporítási mutató nagysága között nem találtunk összefüggést.

A vizsgált időszakban a pettyes busa ikrások beérése 68,0%, PGSI értéke 10,2 ± 5,29 % volt. A “kicsi” méretkategóriába tartozó ikrások beérése szignifikánsan alacsonyabb, PGSI értéke pedig magasabb volt, mint a “közepes” és a “nagy” méretkategóriába tartozó ikrásoké.

Az amur ikrások beérése a 18 szaporítási időszak során átlagosan 79,1 % volt. A pettyes busához hasonlóan a “kicsi” méretkategóriába tartozó ikrások beérése szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a “közepes” és a “nagy” méretkategóriába tartozó ikrásoké. Az ovulációt követően leadott ikramennyiség fejés előtti testtömeghez viszonyított aránya átlagosan 9,3 ± 4,26 % volt. Az amur ikrások mérete és a PGSI nagysága között nem találtunk összefüggést.

Az eredmények képet adnak a fajok reprodukciós sajátosságairól, továbbá támpontot nyújtanak az optimális anyaméret kiválasztásához.

Az előadás anyaga PDF formátumban