2018.09.21.,péntek
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:162
Tegnap:118
Ezen a héten:670
Ebben a hónapban:2547
Összesen:672714

Józsa Vilmos: A balatoni busapopuláció termékenységi vizsgálatának eredményei

Józsa Vilmos1, Piotr Hliwa2, Boros Gergely3, †Tátrai István3 ,Györe Károly1, Jacek Kozłowski 2 (1 Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas 2 Warmia és Mazuria Egyetem, Környezetvédelmi és Halászati Kar, Olsztyn, Lengyelország 3 MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany)

Kivonat

Jövőre lesz ötven éve, hogy 1963-ban megérkezett hazánkba az első 14000 fehér busa lárva (Pintér 1980). A növényevő halaknak Balatonba történő telepítésének gondolata először 1968-ban merült fel részben hínárirtás és részben hozamfokozás céljából. Idén lesz negyven éve, hogy 1972-ben kísérleti jelleggel fehér és pettyes busát telepítettek a Balatonba (Bíró 1976). Az elmúlt évtizedekben számos kutatási projekt foglalkozott ezen halfajok és a vízminőség, természetes táplálék készlet közötti összefüggések vizsgálatával. Habár a hazai éghajlati és ökológiai kondíciók, az ivarérettség elérésének időszaka hasonlóak voltak egyes kínai természetes élőhelyekéhez, természetes vizeinkben a faj természetes szaporodását nem tartották lehetségesnek. Ezért arra vonatkozóan nem történtek mélyreható vizsgálatok. A Balatonban még a telepítés követő évtizedben sem volt megfigyelhető természetes szaporulat (Pintér 1980). A Balatonba eredetileg fehér busát telepítettek (Virág 1995), de a múlt század nyolcvanas éveitől kezdődően vélhetőleg a természetes szaporodás megakadályozása érdekében főként fehér és pettyes busa szülők hibrid utódai kerültek kitelepítésre természetes vizeinkbe. Morfometria vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy az ezredforduló után a Balatonban élő busa populációt fenotípus szerint > 90 %-ban hibridek alkották. A halak a szűrőkészülék szerkezete, valamint morfometriai bélyegek alapján a fehér busára jellemző jegyeket hordozzák (Tátrai és mtsai 2009.). A mai napig nem tisztázott, hogy a hibridizáció, vagy a faj akklimatizációja következtében negyedszázaddal az első telepítést követően már tömegesen figyeltek meg busa ivadékot a Tisza vízgyűjtőjén. Ezen a vízterületen a természetes szaporodást igazolja, hogy a 2001-es cianid mérgezést követően kipusztult folyómedri busa állomány regenerálódott. Ebben az időszakban már a Duna szerbiai szakaszán is észlelték egyéves ivadékok megjelenését (Jankovic et all. 1992). A Balaton déli befolyóin (Zala-Somogy határárok) 2009-ben sikerült busa ivadékot fogni.

Az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet és a HAKI munkatársai a busa biológiai szerepét és hatását a Balatonban 2002 óta vizsgálják közösen. A 2002- 2004. közötti időszakban elsősorban az oocita (ikra) átmérőjének szezonális vizsgálata alapján próbáltak az ívásra vonatkozó következtetéseket levonni. A petefészkek telítettségéből és az oocita átmérő változásából arra a következtetésre jutottak, hogy a busa nagy valószínűséggel nem ívik a Balatonban (Tátrai és mtsai 2005.)

Mivel továbbra is hiányoztak az egyértelmű információk és tudományos bizonyítékok a balatoni busa természetes szaporodásának bekövetkezéséről, az ezt követő időszakban a gonád szövettani képe alapján próbáltunk az esetleges ívásra vonatkozó bizonyítékot találni. A 2005-ben gyűjtött gonád minták szezonális vizsgálata során megállapítást nyert, hogy az ivari sejtek fejlődése aszinkronikus. Azonban mintázások és a minták kis száma miatt nem lehetett egyértelműen meghatározni a balatoni busa gonád fejlődésének folyamatát. Mégis biztonsággal megállapítható volt, hogy az oociták aszinkronikus fejlődése a halfaj porciós ívásának lehetőségét igazolja. Az első ívás ideje májusban lehetséges, ezt igazolja az áprilisi gyűjtési gonád minták szövettani képe valamint a posztovulációs sárgatestek jelenléte a júniusi gonád mintákban, a másodiké viszont június és július fordulóján. A vizsgálatba vont júliusi és szeptemberi gonád minták szövettani képe azonban arra utal, hogy a második porció a vizsgált szezonban nem került lerakásra, aminek oka lehetett pl. a nem megfelelő környezeti feltételek által kiváltott stressz. Összességében a gonádokban lejátszódó erőteljes reszorpciós folyamatok jelentős mértékben csökkenthették a következő szaporodási szezon eredményességét. Annak ellenére, hogy a szövettani vizsgálatok eredményei nem adtak egyértelmű választ, több közvetett jel is utalt az esetleges természetes szaporodás időnkénti bekövetkezésére. Habár az utolsó balatoni busatelepítés 1983-ban volt, a halászati fogásokból mintázott halaknál a 10 évnél idősebb (90 %) egyedek dominanciája volt a meghatározó. 2011-ben 26 fehér busa ikrás gonádjának vizsgálata történt meg, az ívás előtti (március-május) és utáni (szeptember, november) időszakban. Márciusban a GSI értékek jelentős eltérést sejtettek az ikrások gonád érettségében. A szövettani vizsgálat megerősítette ezt a feltételezést. Két egyednél a pre-vitellogenetikus stádiumban lévő sejtek dominanciája volt megállapítható, melyeken kívül még megfigyelhetők voltak a vitellogenezis korai stádiumában lévő sejtek is. Szintén megfigyelhető volt a nem vakuolizált oociták számának növekedése a fejtől (kisszámú) a farok irányába (nagyszámú). Az áprilisi szövettani metszeteken az oociták érettségében hatalmas eltérés és a gonádnak aszinkronikus fejlődése volt megfigyelhető. A májusi mintákban a kései vitellogenezis stádiumában lévő oociták voltak a dominánsak, valamint a gonád hátsó traktusából származó mintákban viszonylag nagyszámú posztovulációs sárgatestek voltak megfigyelhetők. Ez utalhat az első ikra adag ovulációjára és ürítésére az ívási időszakban. A szeptemberi minták értékelése alapján feltételezhető, hogy megfelelő környezeti viszonyok között az ikrások még ebben az időszakban is képesek lennének az ívásra. A novemberi mintáknál nem volt észlelhető nagy változás a petefészkek szövettani képében. A petefészkek szeptemberi és novemberi szövettani képe a vizsgált ikrások ívási problémáját jelezheti. Ezt egyfelől igazolja az év végén a petefészekben viszonylag nagy mennyiségben előforduló szabályos alakú, érési stádiumban lévő oocita, valamint az egy-egy preovulációs sárgatestek, azaz reszorbeálódó sejtek egyidejű jelenléte. Másfelől jelentheti, hogy a stabil környezeti feltételek (hőmérséklet,trofitás) eredményeként már a balatoni fehér busánál is kialakulhatott a policiklusos szaporodású halakra jellemző peteérési mód.

Az előadás anyaga PDF formátumban