2018.12.11.,kedd
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:109
Tegnap:166
Ezen a héten:275
Ebben a hónapban:1759
Összesen:685857

Takács Péter: A balatoni vízgyűjtő halfaunájának értékelése és a befolyókon tapasztalt hidrobiológiai problémák bemutatása

Takács Péter*1, Erős Tibor1, Sály Péter2, Specziár András1, Bíró Péter1 (1MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, 8237, Tihany 2Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő * Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse )

Az MTA Balatoni Limnológiai Intézete immáron közel 85 éve vizsgálja a Balaton élővilágának változásait. A tanulmányozott élőlényközösségek közül gazdasági jelentőségük, illetve indikátor tulajdonságaik miatt a vízgyűjtőn található halállományok változásainak nyomon követése kiemelt fontosságú. Jelen munkánk célja, hogy irodalmi közlések és saját adatsoraink felhasználásával bemutassuk a Balaton-vízgyűjtő halfaunájának összetételét és a halállományok utóbbi években bekövetkezett változásait. Emellett külön figyelmet fordítunk a vízgyűjtő kisvízfolyásain vizsgálataink során tapasztalt hidrobiológiai problémák bemutatására. Irodalmi közléseket és a saját kutatásaink eredményeit összevetve a Balatonból 50 halfaj előfordulása igazolt. A tó recens halfaunáját, a busa faj/fajok besorolásától függően 33-34 faj alkotja. Összesen 24 olyan fajt találunk, amely önfenntartó állományokkal van jelen a Balatonban, ezek közül 19 őshonos. A vízgyűjtőn található vízterekből 55 halfaj előfordulására találunk adatokat. Az északi befolyókból 40, a déli befolyókból 35, míg a Zala vízrendszeréből 52 halfaj ismert. Az utóbbi évek intenzív faunisztikai felmérései során gyűjtött adatok a vízgyűjtőn található vízfolyásokból 42 halfaj jelenléte igazolódott, melyek közül 30 őshonos. A befolyókon végzett felméréseink tapasztalatai azt mutatják, hogy a legtöbb, a területen található vízfolyásnak csak a felső szakaszai tekinthetők természetes állapotúnak. A befolyók középső és alsó szakaszai a legtöbbször erőteljesen átalakítottak. Sok helyen tapasztaltuk a humán degradáció hatásait; amely a mederviszonyok, a vízjárás, illetve fiziko-kémiai paraméterek megváltoztatásán keresztül a halállományok összetételében és nagyságában is erőteljesen megnyilvánul.

Az előadás anyaga PDF formátumban