2018.09.21.,péntek
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:175
Tegnap:118
Ezen a héten:683
Ebben a hónapban:2560
Összesen:672727

Gönczy János: A balatoni busatelepítések hatása és következményei

Gönczy János

Kivonat

Az Országos Halászati Felügyelőség 1972-ben a témában érintett intézményektől és szakmai potentátoktól véleményét kért a fehér busa Balatonba történő esetleges betelepítésének feltételeiről és várható következményiről. Közel 30 válasz érkezett, amelynek többsége támogatta a fehér busa betelepítését. Az ellenzők ökológiai, de főképpen horgász-politikai szempontokat hangsúlyoztak.

A Balaton anyagforgalmára ebben az időben az eutróf, illetve hipertróf viszonyok voltak jellemzőek. A szakértői munkák egyetértettek abban, hogy olyan mértékű busa telepítésére a halászati szakma nem vállalkozhat, ami az eutrofizáció folyamatait megállíthatná, vagy azt egyáltalán érdemben befolyásolhatná.

Minden tanulmány elfogadta, hogy a fitoplankton táplálékot fogyasztó fehér busa testszöveteiben viszonylag jelentős mennyiségű foszfor és nitrogén akkumulálódik, es ez halászattal kikerülhet a Balaton tápanyag forgalmából.

Többszöri egyeztetés után, végül is 1972 októberében, az Országos Halászati Felügyelőség előterjesztésére a mezőgazdasági miniszter határozatban engedélyezte a fehér busa balatoni telepítését. 1972-83 között összesen 1,5 millió darab, 200-250 gramm átlagsúlyú busát, helyeztek ki, kerekítve 3000 tonnát. Becslések szerint a busák életük első 10 éve alatt a Balatonban mintegy 13-15 kg-os súlygyarapodást érhetnek el. 1973-2009 között a halászok összesen 3000 tonna busát fogtak. Az utóbbi években a visszafogott egyedek átlagos testtömege 15-17 kg, életkoruk 20 évnél fiatalabb volt. A Balaton jelenlegi busa állománya tehát nem a telepítésből származik, hanem valamilyen más úton került a tóba. Ez a tény már önmagában is meglehetősen zavarossá teszi a balatoni busák „ökológiai státuszát”, nem kevésbé gazdasági megítélését.

Általános felfogás, hogy a busa veszélyezteti a Balaton ökológiai állapotát, ezért minél rövidebb időn belül az állományt ki kell fogni, vagy egy meghatározott szintre (?) kell csökkenteni. Kétségtelen, hogy szakmai szempontok nem indokolják a Balaton busaállományának fenntartását, de a sikeres halászati stratégia tudományosan megalapozott ismereteket feltételez:
– Mekkora a tó busa állománya?
– Mekkora az évi biomassza gyarapodás?
– Milyen az állomány súly – és méret – szerinti megoszlása?
– Honnan származnak a tóban élő busák? Természetes ívásból, vagy bevándoroltak, ha a Balatonban ívnak, hol, ha bevándoroltak, honnan?

Amennyiben a Balaton halállományában a busa részaránya valóban olyan magas, mint amivel a jelenlegi becslések számolnak, – és amire a szelektáló halászatot dimenzionálják – akkor az döntő hatással lesz a halászati társaság jövőjére.
− Milyen műszaki és technológiai fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy a busa szelektáló halászata eredményes lehessen?
− Milyen állomány összetétel kialakítására kell törekedni a szelektáló halászat mellett?
− Prognosztizálhatók e, a szelektáló halászatot kísérő ökológiai folyamatok?
− A korlátozott halászatnak milyen gazdasági és halászat-politikai kihatásai lesznek?

Milyen belátható cél érdekében kell a balatoni halászat – üzemi struktúráját formálni?

Az előadás anyaga PDF formátumban