2018.07.19.,csütörtök
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:86
Tegnap:132
Ezen a héten:563
Ebben a hónapban:2293
Összesen:663166

Bauer-Haáz Éva: A vidra haltápláléka természetvédelmi kezelésben lévő tavon

Bauer-Haáz Éva (1), Szegvári Zoltán (2), Lanszki József (1)
1.) Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi Tanszék, 7401 Kaposvár, Pf. 16.
2.) Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, 7625 Pécs, Tettye tér 9.


Kivonat


A fokozottan védett vidra (Lutra lutra) szerepének pontosabb megítélését segíti a táplálkozási szokásainak jobb megismerése. Vizsgálatunkat a Somogy megyében található Csombárdi rét Természetvédelmi Terület 4 ha-os természetvédelmi kezelésben levő taván végeztük. A tavon a haltelepítés a tó jó karbantartása, halközösségének fenntartása, a halevő állatok táplálékforrásának biztosítása érdekében zajlik, táplálékkészlete ezért speciális. A halállomány az időnkénti (őshonos halfajokkal végzett) pótlásokat leszámítva elsősorban a természetes szaporulatból pótlódik. Értékeltük a haltáplálék-összetételt, valamint a fogyasztott halak tömegkategóriák, guildek és honosság szerinti eloszlását. A 2008. májusi teljes lehalászási és ugyanezen időszak táplálékelemzési adataiból halpreferencia számítást végeztünk.
A vizsgálat szerint a vidra elsődlegesen fontos táplálékát minden évszakban a hal jelentette. Legnagyobb arányban fogyasztotta az ezüstkárászt, ezt követte a razbóra, különösen nyáron és ősszel. Tavasszal és nyáron számottevő mennyiségi arányban fogyasztotta a törpeharcsát, nyáron a sügért és a naphalat. A tógazdaságokban jelentős ponty fogyasztási aránya télen volt a legmagasabb (kb. 5%). Pontyból főként a 100-500 grammos példányokat ejtette zsákmányul. A fogyasztott halak zömmel (92%) 100 g-nál kisebb tömegűek voltak; 1000 g-nál nagyobb hal nem fordult elő táplálékként. A vidra alapvetően széles ökológiai tűrésű halakkal táplálkozott, de ezek mellett jelentős volt az állóvizet, mocsarat kedvelő halak fogyasztása is. Táplálékának döntő részét (83%) nem őshonos, inváziós halak alkották. A preferenciaszámítás alapján a vidra jelentősen mellőzte a nagy (1000 gramm feletti) pontyot, valamint a razbórát. Előfordulási gyakorisága, illetve mennyiségi aránya körüli arányban fogyasztotta a törpeharcsát és mennyiségi arány szerint az 501-1000 grammos süllőt. Preferálta az 500 grammnál kisebb pontyot és az ezüstkárászt. Az eredmények hasonlóak egyes hazai halastavakon, és nagyban eltérnek a más típusú állóvizeken (pl. lápokon, holtágakon) kapott eredményektől.