Eszterbauer Edit (1), Rónai Zsuzsanna (2), Marton Szilvia (1), Ursu Krisztina (2), Baska Ferenc (3) és Láng Mária (2)
1.) MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézet, Budapest
2.) Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ, Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság (MgSzHK ÁDI), Budapest
3.) Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Budapest
Kivonat
A halakban előforduló Mycobacterium fajok nemcsak a halgazdálkodás szempontjából fontos kórokozók, hanem humán egészségügyi szerepük is jelentős a zoonózist okozó fajok miatt. A halak mikobakteriózisát általában három faj, a Mycobacterium fortuitum, a M. marinum és a M. chelonae váltja ki. A mikobaktériumok széles körű elterjedéséről számos tanulmány született az elmúlt évtizedekben. Magyarországon először 1975-ben mutatták ki a halgümőkór jelenlétét akváriumi halakban, valamint compóban (Tinca tinca) és dévérkeszegben (Abramis brama).
Vizsgálatainkat a laboratóriumban nevelt fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) állomány bakteriális fertőződése indította el. A pikkelyborzolódást, idült esetben izomzatba terjedő fekélyes bőrtüneteket mutató egyedek boncolása során a vér bakteriális fertőzése (szeptikémia), halvány, megnagyobbodott máj és a belső szervekben Ziehl-Neelsen festéssel pozitivitást mutató granulómák voltak kimutathatók. A szövettani vizsgálatok megerősítették a nagyszámú gümő jelenlétét a májban, a vesékben és a lépben. Az RNS-polimeráz béta-alegység (rpoB) és az elongációs faktor Tu (tuf) gének egy-egy szakaszának szekvenálása a M. chelonae jelenlétét igazolta a fertőzött hal egyedekben. Mivel a fehér busa állomány természetes vízforrással nem érintkezett és más halak sem kerültek az állomány közelébe, a kizárólag a busa állomány etetésére használt, kereskedelmi forgalomban kapható fagyasztott haleleségek (homár ikra, zooplankton) voltak gyanúsíthatók a fertőzés terjesztésével. A haleleségeken végzett molekuláris vizsgálatok megerősítették számos Mycobacterium faj előfordulását mind a homár ikrákban, mind a zooplankton mintákban. Az eleségmintákból és a fertőzött halakból élő mikobaktériumokat izoláltuk és leves táptalajban tenyésztettük. Az izolált mikobaktériumok genotipizálása és további DNS szekvenálások többek között a M. arupense, M. nonchromogenicum fajokat azonosította a homár ikrából és M. fortuitum-ot a zooplankton mintákból.
Vizsgálataink során elsőként mutattuk ki M. chelonae jelenlétét és kórokozó képességét fehér busában. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható haleleségek olyan veszélyes kórokozók terjesztésében játszhatnak szerepet, mint a halgümőkórt okozó mikobaktériumok.