2018.01.16.,kedd
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:93
Tegnap:141
Ezen a héten:234
Ebben a hónapban:2588
Összesen:637750

Feledi Tibor: A lapátorrú tok (Polyodon spathula) és a szibériai kecsege (Acipenser ruthenus marsiglii) szaporításának 2011. évi tapasztalatai

Feledi Tibor, Lengyel Svetlana, Rónyai András
Halászati és Öntözési Kutatóintézet, H-5541 Szarvas, Anna-liget 8.


Kivonat

Az Észak-Amerikában őshonos lapátorrú tok a hazai akvakultúra számára viszonylag új halfajnak tekinthető. Hazai termelésének megkezdése mindenképpen kívánatos, hiszen kereskedelmi értéke potenciálisan sokszorosan meghaladja a hasonló/azonos táplálék-spektrumú őshonos, ill. betelepített fajokéit. A kecsege (Acipenser ruthenus) gyors növekedése, korai ivarérése, értékes „kaviárja”, valamint kis testméretéből adódó könnyű kezelhetősége miatt már néhány hagyományosan kaviár-termelő országban (Oroszország, Irán) is preferált fajnak számít. Előzetes tapasztalataink alapján a kecsege szibériai alfajának (A. ruthenus marsiglii) növekedési erélye felülmúlja a („hazai”) kecsegéét.
Tárgyévi munkánk célja volt egyrészt e fajok élő génbankjainak további gyarapítása, másrészt hazánkban először kíséreltük meg a szibériai kecsege szaporítását. További célunk a kecsege és szibériai alfaja termelés-technológiai mutatóinak összehasonlító vizsgálata (melynek eredményiről a közeljövőben kívánunk beszámolni).
Mindhárom fajt/alfajt a szaporítási munkák kezdetéig az Intézet földmedrű tavaiban neveltük. 2011. áprilisának kezdetén 3 ikrás és 5 tejes lapátorrú tokot, majd április végén 5 ikrás és 4 tejes szibériai, illetve 4 ikrás és 6 tejes európai kecsegét szállítottunk a HAKI recirkulációs üzemébe. A gametogenezis végső szakaszának előidézéséhez szintetikus Gn-RH-analóg (des-Gly10 (D-Ala6)-LH-RH Ethylamid) hormont alkalmaztunk (40 µg/ttkg az ikrásoknál, és 20 µg/ttkg a tejeseknél).
A lapátorrú tok esetében a 2009. évihez hasonló eredményt kaptunk (fejhetőség: 100 %, termékenyülés: 85±12 %; kelés: 90±10 %).
A szibériai kecsegéktől nem sikerült „spermát” nyerni, melynek - feltételezésünk szerint - egyik oka lehet, hogy ezen alfaj tejeseinek a „beéréséhez” szükséges maximális hőmérsékletet (15 oC ???) már napok óta meghaladták a tóvízben mért értékek. Ugyanakkor a beoltott nőivarú egyedek mindegyikétől nyertünk jó minőségű ikratételeket, melyeket a „hazai” kecsege spermájával termékenyítettünk meg (termékenyülés a gerinchúros állapot szerint: 75 ± 15 %). Jelen előadásban/poszterben a nevezett fajok szaporítása során nyert főbb szaporodás-biológiai mutatókat ismertetjük, ill. azokat értékeljük (melyek a kivonat leadásának időpontjában még feldolgozás alatt vannak).