2018.02.22.,csütörtök
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:204
Tegnap:185
Ezen a héten:828
Ebben a hónapban:3109
Összesen:642946

Ficsura Anita: Az amurkeltetés paramétereinek számszerűsítése napjaink gyakorlata alapján

Ficsura Anita, Urbányi Béla és Bokor Zoltán
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő

Kivonat

Az amur a hazai polikultúrás halgazdálkodási technológia fontos halfaja, a tógazdasági népesítési szerkezetben 1-5%-os arányban vesz részt, valamint a természetes vizek makrovegetációjának kontrollálásában játszik meghatározó szerepet. A faj a ’60-as években került hazánkba, indukált szaporítása kidolgozott módszerek alapján történik. Ennek ellenére számos kérdés merül még fel napjainkban is az amur keltetőházi szaporítási technológiáját illetően, mely ezen dolgozat témáját adja.
A kísérleteket a Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaságban végeztük el, ahol néhány éve észrevették, hogy meghatározott időközönként az amur keltetés során igen megnőtt a száj, illetve farok torz lárvák aránya. Ennek oka az, hogy a lárvák bizonyos embriófejlődési stádiumban nem kapnak megfelelő mennyiségű oxigént, így nem tudnak normálisan kifejlődni. Ennek ellenére a lárva ugyan kikel, de néhány nap elteltével el is pusztul. Ezért az általunk végzett munka során különböző módszereket próbáltunk ki arra, hogy minél kisebbre csökkentsük a torz lávák arányát az egészségesekkel szemben.
A kísérleti munka három részkísérletből állt, melyeket külön Zuger üvegekben és külön kb. 100 literes ballonokban is elvégeztük, majd összevetettük egymással az eredményeket. Az első részkísérlet a hagyományos amur szaporítás lépéseit követte, azaz a kezdeti alacsony vízátfolyást (0,2-0,3 l/perc) a megfelelő fejlettségi állapot elérése után 0,7-0,8 l/percre emeljük, egészen a kikelésig.
A második részkísérlet lényege, hogy már az ikra kihelyezése után az átfolyást magasra állítjuk és a kelés folyamata során tovább növeljük a sebességet.
A harmadik változatban pedig hasonló feltételek mellett tartottuk az ikrákat, mint az első kísérletben, csak itt kisebb átfolyási sebességet biztosítunk az egész kelés során.
A kísérlet eredményeit összehasonlítva elmondható, hogy a torz/termékeny lárvák arányának szempontjából a legjobb eredményeket a második számú kísérlet adta (nagy sebességen forgatjuk az ikrát), valamint összevetettem a Zugeres és a ballonos kísérletek eredményeit és itt megfigyeltük, hogy jelentős különbségek jelentkeztek a Zugeres kísérlet javára.