2018.01.18.,csütörtök
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:144
Tegnap:137
Ezen a héten:552
Ebben a hónapban:2906
Összesen:638068

Józsa Vilmos: A hasznosítási mód hatása a Hármas-Körös holtágainak állapotára

Józsa Vilmos
Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas

Kivonat

A múlt század hetvenes éveiben eltérő minőségű és nagyságrendű tápanyag-terhelés jutott be a holtági ökoszisztémák vizébe és üledékébe. Ebben az időszakban még nem igazán értékelték ezen ökoszisztémák természeti értékeit, és hasznosításuk során egyedül csak az elérhető gazdasági hasznot tartották szem előtt. Ekkor a holtágak többségében növényevő halfajok (fehér- és pettyes busa, amur) intenzív tenyésztése folyt, melyek telepítése, vagy a vízi szárnyas tartás nem igényelt nagy költség- és munkaerő ráfordítást, de ezek haszna csak a természeti értékek kárára volt realizálható.
A fenti okok miatt a kezdetben mezotróf ökoszisztémák a víztérfogatuktól és morfometriájuktól függően, napjainkra eu- vagy politróffá váltak. A felgyorsult eutrofizáció által okozott ökológiai változásokkal csak a növényevő halak tenyésztését követően, a múlt század kilencvenes éveiben kezdtek el tüzetesebben foglalkozni
Ebben az időszakban nem volt még egységes módszertan az értékelések elvégzésére. Egyes kutatók főleg a halállomány szerkezetének vizsgálata alapján (Györe, Oláh 1988), míg mások egy ökológiai alapú értékelő rendszert próbáltak kidolgozni (Dévai 1994; Aradi-Dévai 1999), de találkozni lehetett olyan próbálkozásokkal is, melyek főképpen az abiotikus tényezők vizsgálatát részesítette előnyben (Pálfai 2001; Simonffy 2004). Az eltérő megközelítés ellenére mindegyik módszernek közös jellemzője volt, hogy összetett terep- és laborvizsgálatokat igényeltek és nem tettek lehetővé egy egyszerű modellezést.
Vizsgálataim célja egy egyszerű értékelési modell kidolgozása volt, néhány könnyen mérhető vagy hozzáférhető paraméter felhasználásával. A vizsgálatokat az üledékre és a halas hasznosítás módjára összpontosítva végeztem el.
Az elemzést klaszter analízis segítségével végeztem az alábbi tényezők felhasználásával: üledékréteg vastagsága, tápanyag tartalma, redoxpotenciál, halas hasznosítás módja.
A vizsgálat 12 Hármas-Körös holtágra terjedt ki. A holtágak kiválasztása során figyeltem rá, hogy mindegyik hasznosítási mód, vagy degradációs fokozat reprezentálva legyen a mintákban. A vizsgálat mintegy 71 km hosszúságú holtágra terjedt ki, melyek összesített területe elérte az 500 ha-t, amely a még létező Hármas-Körös holtágak mintegy felét teszi ki. Az értékeléshez az
1992-ben és 2006-ban végzett terep- és laborvizsgálataim eredményeit használtam fel.

A vizsgált tényezőkből 27 változós csoportot alakítottam ki. Előzetes – az összes 27 változót tartalmazó adat mátrixokon elvégzett – klaszter elemzés eredményeként kapott dendrogram szerint négy nagy szimilaritási csoportot lehetett elkülöníteni.
A négy csoport átlag értékeire elvégzett szignifikancia vizsgálat eredményeként megállapítást nyert, hogy a vizsgált 27 változóból csak 11 között volt különbség 0,05 valószínűségiszint mellett.
Mivel a csoportok illesztése nem volt elégséges, ezért a változók szűkítése céljából elvégzett komponens (PCA) és diszkrimináció elemzés (DA) eredményeként már lehetséges volt három változó kiválasztása, amelyek alapján lehetséges volt a vizsgált holtágak megkülönböztetése. Ezek a következők voltak: az üledék 1992-ben mért összes N tartalma, valamint az 1992-ben és 2006-ban mért redoxpotenciál értékek. A kapott Wilks Lambda (U-statisztika) és az egyváltozós F-értékek alapján megállapítható volt, hogy a különbözőségre legnagyobb mértékben a 2006-ban mért redoxpotenciál értékek voltak hatással.
Az elvégzett vizsgálatok és elemzések alapján megállapítható, hogy a holtágak környezeti állapotára nem volt közvetlen kihatással azok múltbeli, vagy jelenlegi halas hasznosításának módja. Egy egyszerű, matematikai modellezéséhez elégséges a fenti három könnyen mérhető változó vizsgálata.