2018.09.21.,péntek
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:89
Tegnap:118
Ezen a héten:597
Ebben a hónapban:2474
Összesen:672641

Juhász Lajos: A Bódva mellékvizeinek halfaunája

Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar,
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék, Debrecen

Kivonat

    A Bódván 2001-ben kezdtünk programszerű monitoring vizsgálatsorozatot az aktuális halfauna felmérése, az egyes halas szintek jellemző társulásainak megismerése céljából. Eredményeinket a folyó halfaunájáról már több közleményben ismertettük.
    2006-ban az FVM pályázati támogatásának segítségével önálló kutatási programként a halfauna vizsgálatát kiterjesztettük a Bódva mellékvizeire is.
6 patak (Sas, Kecső, Vecsem, Telekes, Rét, Jósva-ennek csak a felső szakasza) halközösségét mintáztuk. Az adatgyűjtést a mintavételi pontokon azonos mederhosszon végeztük 2006. április és szeptember között. Gyűjtéseinket kis teljesítményű elektromos halászgéppel végeztük. A halközösség pontosabb leírásához felhasználtuk az előző években folytatott vizsgálataink eredményeit is (pl. szlovákiai mellékvizek: Sztószi- és Ida-patak), valamint a 2005-ben mintázott jósvafői Tengerszem-tó halközösségéről nyert adatainkat.
    A Bódvába torkolló vízfolyások halfaunájának összetétele megfelel domolykózóna szakaszjellegének. Mindössze 1 olyan halfaj mutatható ki, amely az összes kutatott vízfolyásban megjelent, a Barbatula barbatula. A Bódva felső szakaszába torkolló patakok halközösségeit tipikus reofil fajok alkotják, melyek uralkodó faja a Leuciscus cephalus, valamint aljzatlakó fajok (Gobio gobio, Barbus peloponnesius petenyi). További jellemző fajok: Leuciscus leuciscus, Alburnoides bipunctatus. Az ívási időszakokban a patakokba a Bódvából nagyobb számban úsznak fel az előbb felsorolt és más fajok egyedei
(pl. Chondrostoma nasus, Alburnus alburnus). A Jósva-patakban a Salmo trutta, valamint az Onchorchychus mykiss is rendszeres. A Jósvában a Tengerszem-tóból lesodródó Phoxinus phoxinus példányok is előfordulnak. A Telekes-patakban egy lokális Carassius auratus populációt is találtunk. Ugyanebben a víztérben egynyaras Salmo trutta ivadék is előkerült.
    A legtöbb faj a Telekes- (9 faj), a Rét- (8 faj) és a Sas-patakból (6 faj) került elő. A vizsgálati időszakban az egyes vízterek vízhozama erősen ingadozott, számos patakban a kiszáradási folyamatok jelentősen átalakították a halfaunát.
A mélyedésekben összegyűlt vizek igazi refugiumai az ivadéknak, amelyekből halmentést is célszerű végezni.
    Vélhető, hogy vizsgálataink időbeni kiterjesztésével párhuzamosan az egyes vízterek halközösségeiben újabb fajok is előkerülnek. Jelen felmérések egy pillanatnyi állapotot rögzítenek, és alapot jelentenek a további adatgyűjtéshez, monitorozáshoz.
    Kutatásainkat 2006-ban a FVM Halgazdálkodási Alapja (témaszám: 22.186/2005.) 11.617/2001. támogatta. További támogató az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága.