2018.07.16.,hétfő
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:26
Tegnap:131
Ezen a héten:26
Ebben a hónapban:1756
Összesen:662629

Demény Ferenc: Különböző takarmányok és takarmányváltások hatása a széles kárász lárvák (Carassius carassius l.) megmaradására és növekedésére

Demény Ferenc, Sokoray-Varga Solt Ferenc, Müllerné Trenovszki Magdolna, Hegyi Árpád, Urbányi Béla, Müller Tamás
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő


Kivonat

A hazai széles kárász állomány erősen csökkenő tendenciát mutat. Célunk a környező országok gyakorlatával ellentétben (Ausztria, Horvátország, Szlovákia, Románia, Szerbia) a védettségi státusz bevezetését megelőzni, ennek érdekében eredeti élőhelyeinek rehabilitációjával és telepítésekkel megerősíteni a hazai állományokat.
A széles kárász tógazdasági termelés fejlesztésének egyik lehetséges útja tenyészidő meghosszabítása, ami ívási idő előtti mesterséges szaporítást és lárváik védett helyen történő előnevelését jelenti. Jelen munkánkban különböző takarmányok hatását vizsgáltuk táplálkozást megkezdő ivadékokra (előnevelés).
 A háromszor háromhetes kísérleti periódusokban kétféle tápot (55% és 28% nyersfehérje) hasonlítottunk össze a kontroll; artemia-val etetett csoporttal. 1 kísérlet: táppal és a vegyesen (napi egyszeri artemia kiegészítés) etetett csoportokat hasonlítottuk össze a kontrollal. 2. kísérlet: vegyes takarmányozási csoportokat (napi egyszeri és kétszeri artemia kiegészítés) hasonlítottuk össze a kontrollal. 3. kísérlet: az első 5 és 10 nap artemia etetést váltottunk tápos etetésre és ezt vetettük össze egész idő alatt etetett táp és artemia csoportokkal.
A lárvanevelési kísérleteink során a legjobb növekedést és megmaradást minden esetben az artemia-val etetett csoportok érték el (elhullás (EL): 1,1-7,8%, elért átlagos testhossz (ÁH): 15,2-18 mm, elért átlagos testtömeg (ÁT): 39,8-68,9 mg). A második legjobb takarmányozási stratégia az első 10 nap artemia etetést felváltó tápetetés (EL:5,3-10,6%, ÁH: 12,7-13,7 mm, ÁT: 16,9-23,3mg), valamint a napi kétszeri artemia kiegészítésű vegyes takarmányozás volt (EL:5,2-11,1%; ÁH: 12,1-13,7%; ÁT: 18,5-29,4 mg).  A tápok önmagukban elégtelen eredményeket értek el.  A takarmányváltáskor és vegyes takarmányozású csoportokban alkalmazott tápok közül a magasabb fehérje és zsírtartalmú táp adott jobb eredményeket.

Kísérleteinket az NKTH és Bolyai János Kutatói Ösztöndíj pénzügyi támogatásokkal végezzük

Az előadás anyaga PDF formátumban