2018.11.15.,csütörtök
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:100
Tegnap:180
Ezen a héten:561
Ebben a hónapban:2219
Összesen:681782

Guti Gábor: A dunai hullámteri akvatikus élőhelyek változásainak ökológiai értékelése

Guti G., Potyó I., Gaebele T., Weiperth A.,
MTA Magyar Dunakutató Állomás, Göd


Kivonat

A Duna magyarországi szakaszát az emberi tevékenység jelentősen megváltoztatta a 19. század óta (jellemző a folyóvölgy ármentesítése, a kanyarulatok átvágása, később a meder beágyazódása, a hullámterek feltöltődése, stb.) és ennek megfelelően az EU Víz Keretirányelv (VKI) tipológiai rendszere többnyire erősen módosított víztestnek tekinti. A VKI ökológiai minősítő rendszer országos adatbázisa szerint ugyanakkor a folyószakasz ökológiai állapota/potenciálja megközelíti, vagy eléri a jó szintet, azaz nincs szükség beavatkozásokra az ökológiai állapot javítása érdekében. A Duna szigetközi szakaszán, ismerve a bősi vízlépcső építésével és üzemeltetésével összefüggő kedvezőtlen változásokat az utóbbi két évtizedben, arra következtethetünk, hogy a VKI szerinti minősítés kevésbé alkalmas a fennálló ökológiai problémák jelzésére. A minősítő rendszer egyik hiányossága, hogy eltekint a folyó menti hullámterek és árterek értékelésétől, illetve a folyó-ártér ökoszisztéma működőképességének vizsgálatától.
A hazai Duna-szakasz állapotának, illetve a helyreállítására irányuló műszaki beavatkozások hatásainak ökológiai szempontú értékeléséhez a VKI módszereken túlmutató kétszintű élőhely-minősítő rendszer alkalmazását javasoltuk. A minősítés első szintje az akvatikus élőhelyek típusainak területi kiterjedését és arányait elemzi. A második szint az akvatikus élőhelyek ökológiai minőségét értékeli biológiai adatok alapján. Az előzetesen kidolgozott értékelő rendszer halbiológiai adatokra épül. Az akvatikus élőhelyek tipizálása a síkvidéki folyók funkcionális egységeinek rendszerét követi kisebb módosításokkal. Az ökológiai állapot minősítéséhez a referenciaviszonyok meghatározása a 18. századig visszanyúló történelmi elemzések alapján, az antropogén terhelésektől mentes természeti állapot leírásával történt. Az alkalmazásra javasolt hullámtéri élőhely-minősítő rendszer eredményesnek bizonyult a szigetközi Duna-szakasz helyreállítására kidolgozott alternatív műszaki elképzelések összehasonlító értékelésénél.

Az előadás anyaga PDF formátumban