2018.09.21.,péntek
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:169
Tegnap:118
Ezen a héten:677
Ebben a hónapban:2554
Összesen:672721

Bokor Zoltán: Mélyhűtésből származó ivadékok életképességének vizsgálata harcsa (Silurus glanis) fajon

Bokor Zoltán, Mosonyi Gábor, Kotrik László, Ittzés István, Müller Tamás, Urbányi Béla, Horváth Ákos
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő


Kivonat

Az állattenyésztésben már széleskörben elterjedt spermamélyhűtés technológiáját a halaknál is alkalmazzák, és egyre több halfajra dolgoznak ki sikeres módszereket. Mára a harcsa esetében is létezik egy módszer hazánkban, így a szaporításnál jelentkező problémák egy része kiküszöbölhető. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a mélyhűtés segítségével az értékes tenyészhalak spermája megőrizhető, illetve lehetőséget adhat objektív paramétereken (sperma minőség) alapuló, az állattenyésztés egyéb ágazataiban jól működő értékes tenyészállomány alapjainak megteremtéséhez. Annak ellenére, hogy több mint 200 halfaj spermamélyhűtésével foglalkozó számos tudományos közlemény született napjainkig, kevés rendelkezésre álló irodalom található a mélyhűtésből származó ivadékok életképességével, a megmaradásával és növekedésével kapcsolatosan. A mélyhűtésből származó lárvák vitalitásának vizsgálata azonban két okból lehet fontos. Ki kell zárni a vizsgálatokkal az esetleges mélyhűtés okozta genetikai és az ebből fakadó szervi torzulások lehetőségét, továbbá szükséges gyakorlati szakemberek mélyhűtés iránti hiedelmeit eloszlatni.
A lárvamegmaradás tesztelése és vizsgálata érdekében 2007-ben a táplálkozó, míg 2008-ban a nem táplálkozó harcsalárvák megmaradását, növekedését vizsgáltuk. A táplálkozó szakasz vizsgálatát mind laboratóriumi, mind üzemi körülmények között elvégeztük.
A táplálkozó lárvaszakasz során statisztikailag igazolható különbséget kaptunk laboratóriumi körülmények között a lárvák 10 napos testhossza tekintetében (P=0,034), vagyis a mélyhűtött spermából származó lárvák hosszabbak voltak. A nem táplálkozó lárvaszakasz során statisztikailag igazolható különbséget találtunk a végső testhossz (P<0,001) és a végső testtömeg (P=0,018) esetében a mélyhűtésből származó csoport javára.
A vizsgálatokat követően elmondható, hogy a mélyhűtésből származó lávák megmaradása semmivel sem rosszabb, növekedése pedig esetenként jobb értékeket mutatott a friss spermából származó lárvák eredményeinél.

Az előadás anyaga PDF formátumban