2018.01.18.,csütörtök
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:144
Tegnap:137
Ezen a héten:552
Ebben a hónapban:2906
Összesen:638068

Kucska Balázs: A lapátorrú tok (Polyodon spathula) medencés és tavi ketreces nevelésének tapasztalatai

Kucska Balázs, Feledi Tibor és Rónyai András
Halászati és Öntözési Kutatóintézet Szarvas


Kivonat

A lapátorrú tok (Polyodon spathula) a hazai akvakultúra számára teljesen új halfaj. Egyike azoknak a tokféléknek, melyek szűrő táplálkozásúak és egész életük folyamán kizárólag planktont fogyasztanak. Táplálékspektruma leginkább a pettyes busáéval azonos, de annál sokkal értékesebb halfajnak tekinthető. A lapátorrú tok viszonylag jól viseli a hazai tavi körülményeket, ugyanakkor ivadéknevelése –főként a jelentős madárkár miatt– már problémásabb. Kísérleteinkben megvizsgáltuk a védett körülmények közti (medencés és tavi ketreces) előnevelés lehetőségeit.
Első kísérletünkben, összesen 3000 lapátorrú tokot helyeztünk ki (10 nappal kelés után), 0,5 m3 -es tavi ketrecekbe, két különböző telepítési sűrűségben (0,6 és 1,2 hal/liter), valamint 0,5 m3-es átfolyóvizes medencékbe 1,2 hal/l telepítési sűrűségben. A ketrecekben a táplálékszervezetek dúsulását megvilágítással fokoztuk, az átfolyóvízes medencékben gyűjtött zooplanktonnal etettük a halakat. A tavi ketreceket 0,2 ha-os planktonra előkészített tóba helyeztük, az átfolyóvizes medencék vízellátását szintén ez a tó biztosította. A legjobb növekedést és megmaradást a tavi medencében és a kisebb telepítésű sűrűségű ketrecben tapasztaltuk.
A második kísérletben az élő táplálék és a mesterséges takarmány termelési paraméterekre gyakorolt hatását vizsgáltuk. 300 előzetesen élő táplálékkal etettet (kelés után 15 napos) lapátorrú tokot helyeztünk 6 db egyenként 40 literes medencébe, ahol az egyik kezelésben gyűjtött zooplanktonnal, a másikban száraz táppal (perla plus 2.0 Hendrix S.p.a. Olaszország) etettük a halakat a három hetes kísérlet során. Az élő eleséggel etetett halak jobb növekedési ütemmel rendelkeztek, de a különbség nem bizonyult szignifikánsnak (p<0,05). A táppal etetett halak megmaradása kedvezőbb volt és a különbség szignfikánsnak bizonyult (p<0,05).


A munka a Bolyai János Kutatói ösztöndíj támogatásával folyt.

Az előadás anyaga PDF formátumban