2018.04.25.,szerda
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:15
Tegnap:117
Ezen a héten:239
Ebben a hónapban:2812
Összesen:651627

Sudár Gergő: Az aranykárász (Carassius carassius L.) intenzív nevelésének lehetőségei

Sudár Gergő: Az aranykárász (Carassius carassius L.) intenzív nevelésének lehetőségei

Sudár Gergő(1), Molnár Tamás(1), Demény Ferenc(2), Müller Tamás(2) és Szabó Gergely(1)
(1)Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár
(2)Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő


Kivonat

A veszélyeztetett és védettségre javasolt (SALLAI ÉS MTSAI., 2000) aranykárász (Carassius carassius L., 1758.) állományainak növelésére kiváló lehetőséget nyújthat a tenyésztéséből származó egyedek kihelyezése is (MÜLLER ÉS MTSAI., 2007). Ennek lehetőségét a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékével közreműködve vizsgáltuk a Kaposvári Egyetem Hallaboratóriumában.

Az egynyaras (2007. májusi szaporítású) állományt (n=480) intenzív, recirkulációs rendszerben tartottuk a 80 napos kísérlet alatt. A kísérleti csoportokat véletlenszerűen helyeztük el 12 darab 65 literes üvegmedencében (40 hal/akvárium, 0,83g/l). A kísérlet indulásakor a testtömeg 1,34±0,4 g (átlag±SD, n=480), míg a standard testhossz 35,2±3,2 mm (átlag±SD, n=480) volt. A vizsgálat alatt tíznaponta mértük a halak testtömegét. A kísérlet után teljes testösszetétel-analízist végeztünk.

A vizsgálat során három takarmányozási változatot vizsgáltunk 4-4 ismétlésben. Az első kezelésnél FIX3 haltáppal etettük az állományt a halbiomassza 4 %-ában, a második kezelésnél hetente hat nap FIX3 haltápot (4%) és heti egyszer fagyasztott szúnyoglárvát kínáltunk fel a kísérleti egységekben, míg a harmadik kezelés esetében kizárólag fagyasztott szúnyoglárvát etetettünk. Mivel ezen utóbbi kezelésre vonatkozóan szakirodalmi adatok nem álltak rendelkezésünkre, az aranykárász által elfogyasztott ad libitum mennyiség, ezért célunk volt ennek meghatározása is. Így a szúnyoglárvát a halbiomassza 8-27%-ában kínáltuk fel.

A vizsgálat végén a testméretek, illetve a kondíciófaktor tekintetében a három kezelés átlagértékeiben szignifikáns eltéréseket nem tapasztaltunk (P>0,05). A befejező egyedi testtömeg 3,5-4-szerese volt a kísérlet megkezdése előtt mért átlagos testtömegnek. A vizsgálat végén a kondíciófaktor a kiindulási értékekhez képest minden kezelés esetében növekedett.

Az SGR értéke az élő táplálékot reprezentáló, szúnyoglárvát fogyasztó csoportnál jelentősen felülmúlta a másik két csoport ezen paramétereit (P<0,05). A szúnyoglárva etetése mellett a takarmányértékesítés (Szárazanyagra számolva) 1,4 g/g volt, ami szignifikánsan kisebb, mint a táp etetésekor tapasztalt szintén kedvező (2,5-2,6 g/g) értékek. Véleményünk szerint a vegyes takarmányozás lehet a gyakorlatnak ajánlható gazdaságos és hatékony megoldás. Ennél a kezelésnél a tömeggyarapodási és az SGR értékek meghaladták (bár nem szignifikáns mértékben) a tápos csoportét, míg a takarmányfogyasztás és a takarmányértékesítés szignifikánsan jobbnak bizonyult a szúnyoglárvás kezelés eredményeinél (P<0,05).

Az állományt a kísérlet után a hallaboratóriumban átteleltettük, majd kihelyezésre került a Csombárdi Természetvédelmi Terület 3 hektáros tavába. További célunk az állomány későbbi monitorozása.