2018.10.18.,csütörtök
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:106
Tegnap:162
Ezen a héten:518
Ebben a hónapban:2557
Összesen:677222

Molnár Tibor: Egészségvédelem – Fogyasztóvédelem – Környezetvédelem - Munkahelyvédelem

Molnár Tibor: Egészségvédelem – Fogyasztóvédelem – Környezetvédelem - Munkahelyvédelem

Molnár Tibor
BME Vegyészmérnöki Kar, Budapest


Kivonat

Az előadás célja többrétű. Egyrészt megpróbálja körüljárni a halhús mint emberi táplálék fontosságát,  másrészt felhívja a figyelmet egyes szennyezők potenciális jelenlétére, az élelmiszerkémiai vizsgálatok fontosságára. Továbbá néhány halfaj megítélése átértékelődhet a tudatos táplálkozás jegyében. 

A hal sokkal szorosabb viszonyban él környezetével, mint a szárazföldi állatok. Az őt állandóan körülvevő víztől hőháztartása mellett nagymértékben függ anyagforgalma is: akkumulálja a szennyezőanyagokat, például nehézfémeket, nagyon sokféle szerves szennyezőt, pl. fenolokat stb. Egyes helyeken konkrétan meghaladja a károsanyag-tartalom az egészségügyi határértéket, például Brazíliában a higany oly mértékben szennyezi bizonyos, fenéklakó és ott akkumuláló fajok húsát, hogy az fogyasztásra alkalmatlan. Vannak természetesen magyarországi mérési eredmények is pl. határérték feletti ólomszintre. Fontosak tehát azok az analitikai vizsgálatok, melyek a fogyasztó érdekében számszerűsítik az eredményt. Most a kezdeti lépésekről számolok be.

Ugyanakkor a hal mint élőlény, szintetizál is, sokszor olyan anyagokat, melyeket az emberi szervezet nem képes, pl. az esszenciális omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavakat, mint az EPA vagy a DHA. Ezek létfontosságúak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, olyannyira, hogy a Magyarországon tapasztalható egyik vezető halálok Japánban szinte ismeretlen fogalom. Az ok: a limitált szárazföldi mezőgazdasági lehetőségek miatt az elfogyasztott állati fehérje 90 %-a a tengerből származik. A halhús magas foszfortartalma az idegrendszer kedvezőbb működését is eredményezi. Tehát az a szlogen, mely pusztán csak népszerűsíteni szeretné a halfogyasztást, melyben sereghajtók vagyunk Európában, új értelmet kap. A mi 3,5 kg/fő/év mennyiségű fogyasztásunkkal szemben Európa átlaga 26 kg/fő/év. Minden bizonnyal ez is közrejátszik abban, hogy a magyar lakosság várható élettartama mintegy öt évvel rövidebb, mint a nyugat-európaié. Integrációnk e téren kifejezetten kívánatos lenne.

Tudjuk, hogy a világtengerek túlhalászottak, így a tengeri halak fogyasztása nem növelhető korlátlan mértékben hazánkban sem. A hazai halfaunában ma már rendelkezésre állnak olyan édesvízi fajok, melyek zsírsavösszetétele a tengeri halakét közelíti, ami azért szerencsés, mert a halas szakemberek egészen más – pl. környezetvédelmi – célból telepítették be őket. Ipari feldolgozásukhoz a technológia adott, a konyhakész termékek gyártása munkahelyeket tarthat meg, ill. teremthet.