2018.09.21.,péntek
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:162
Tegnap:118
Ezen a héten:670
Ebben a hónapban:2547
Összesen:672714

Gál Dénes: Fenntartható technológiák a haltermelésben - a SustainAqua projekt magyar esettanulmányai

Gál Dénes: Fenntartható technológiák a haltermelésben - a SustainAqua projekt magyar esettanulmányai

Gál Dénes, Kerepeczki Éva, Kosáros Tünde és Pekár Ferenc
Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas


Kivonat

A különböző haltermelő rendszerekben átlagosan a táppal bevitt tápanyagok 20-30%-a hasznosul a halhúsban. Az intenzív technológiák és az extenzív tavi kultúrák összekapcsolása lehetővé teszi a tápanyag-hasznosítás javítását. A SustainAqua projekt keretében Magyarországon két kísérleti rendszerben vizsgáltuk a tápanyagok újrahasznosíthatóságának mértékét: (1) kombinált intenzív-extenzív rendszerben és (2) létesített vizes élőhelyi rendszerben.

A kombinált intenzív-extenzív rendszerben a megfelelő működést az extenzív egység vízkezelő kapacitása biztosította, vizsgálatainkat kiterjesztettük az élőbevonat szerepére a tápanyag-hasznosításban és a vízminőség javításában. A kísérleteket 3, egyenként 310 m2 felületű tóban végeztük (extenzív rész), amelyekbe egy-egy ketrecet helyeztünk intenzív egységként (10 m3). Az egyes tavakba a tófelület 0, 100 és 200 %-ával megegyező mesterséges felületet helyeztünk el az élőbevonat számára. Az intenzív egységben afrikai harcsát neveltünk pelletált táppal (200 kg/10 m3 sűrűségben), míg az extenzív tóegységekben pontyot (100 kg) és tilápiát (100 kg) tartottunk takarmányozás nélkül. A takarmányból eredő átlagos terhelés 0,9 g N/m2 nap volt, az SGR hozzávetőlegesen 1,0 %, az FCR 1,5 volt minden tóban. Az intenzív egységek között nem volt szignifikáns különbség a tápanyagok beépülésének arányában: a nitrogén 22-23 %-a, a foszfor 22-23 %-a és a szén 15-16 %-a hasznosult a halhúsban. Az összes tápanyag-hasznosítás az élőbevonat nélküli tóban, nitrogén esetében 29 %, foszfor esetében 26 % és a szénnél 20 % volt, míg 100 % szubsztrát felületnél a bevitt nitrogénnek 33, a foszfornak 31 és a szénnek 22 %-a alakult halbiomasszává.

A létesített vizes élőhelyi rendszer egy átfolyóvizes afrikai harcsa telep elfolyóvizének kezelésére szolgált. A vízkezelés mellett a rendszerben a kibocsátott tápanyagok értékes melléktermékekbe épültek be, mint a hal és az energianövények. A vízkezelő rendszer egy stabilizációs tó, egy halastó (ponty-busa-amur polikultúrával, 840 kg/ha sűrűségben) és két vízinövényes tó összekapcsolásával jött létre. A vízinövényes tavakban energiatermelésre hasznosítható növényfajokat teszteltünk (nád, gyékény, kosárkötő fűz és olasz nád). A rendszer átlagosan 1300 kg nitrogént, 180 kg foszfort és 3000 kg szerves szenet távolított el a működési periódus alatt. A melléktermékekben a bekerült összes nitrogén közel 6%-a és a foszfor 10%-a hasznosult.
A projekt megvalósítását az Európai Unió támogatta (COLL-T-2006-030384).