2018.11.15.,csütörtök
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:95
Tegnap:180
Ezen a héten:556
Ebben a hónapban:2214
Összesen:681777

Váradi László: Fenntarthatóság az akvakultúrában

Váradi László: Fenntarthatóság az akvakultúrában

Váradi László
Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas


Kivonat

Az akvakultúra a világ leggyorsabban növekvő élelmiszer termelő szektora. Az akvakultúra fejlődése várhatóan töretlen marad, hiszen a világ növekvő népességének halhús igényét nem lehet fedezni a tengerek korlátozott halállományából. Megjegyezzük azonban, hogy az akvakultúra termelés növekedési üteme régiónként eltérő, így az EU-ban stagnál. Az akvakultúra fejlődésével párhuzamosan a haltermelő rendszerek is megváltoznak, a termelés egyre intenzívebbé válik. Bár a világ haltermelésének döntő hányada még mindig halastavakból származik, de a különböző halfajokat már egyre intenzívebb termelési körülmények között állítják elő. Egyre általánosabbá válik, hogy a hagyományos extenzív, vagy fél-intenzív polikultúrás tógazdálkodást, – ami elsősorban gabona etetésével jellemzően pontyféléket állít elő – felváltja az ipari eredetű tápok alkalmazásán alapuló intenzív tavi monokultúrás halnevelés. A világ fejlettebb régióiban a koncentráltabb termelést lehetővé tevő zárt haltermelő rendszerek, illetve az intenzív tengeri ketreces halnevelés váltak a meghatározóvá. Mindeközben az akvakultúra egyre kevésbé támaszkodik a helyi erőforrásokra. Az ipari tápok alkalmazásával megnőtt az ágazat halliszt és halolaj függősége, a zárt iparszerű haltermelő rendszerek alkalmazásával pedig az energiaigénye.

A 90-es évektől kezdve a figyelem a természeti erőforrásokat hasznosító termelő tevékenységek, – mint a mezőgazdaság, a halászat és az akvakultúra – hosszú távú fenntarthatósága felé fordult. Az utóbbi évtizedben számos kezdeményezés történt a haltermelés fenntarthatóságának növelésére. Bár az akvakultúra fenntarthatóságának kritériumait illetően vannak viták, az egyre szélesebb körben elfogadott, hogy a fenntarthatóság fő elemei a természeti erőforrások kíméletes használata; a megújuló energia növekvő mértékű alkalmazása; a helyi erőforrások minél szélesebb körű igénybevétele, és a gazdálkodás jövedelmezősége.
A projekt megvalósítását az Európai Unió támogatta (COLL-T-2006-030384).