2018.07.16.,hétfő
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Ma:27
Tegnap:131
Ezen a héten:27
Ebben a hónapban:1757
Összesen:662630

Cech Gábor: A nyálkaspórás paraziták rokonsági viszonyainak molekuláris genetikai tanulmányozása hasznos adatokat szolgáltat a halak rendszertanához

Cech Gábor: A nyálkaspórás paraziták rokonsági viszonyainak molekuláris genetikai tanulmányozása hasznos adatokat szolgáltat a halak rendszertanához

Cech Gábor, Székely Csaba és Molnár Kálmán
MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete, Budapest


Kivonat

A halak rendszertana hasonlóan, mint az élősködőké, hosszú ideig a morfológiai jellemzők tanulmányozására épült. A molekuláris genetikai (DNS) módszerek alkalmazása azonban az utóbbi időben jelentősen átformálta a halak rendszertanát, és kiderült, hogy néhány különböző genusba sorolt pontyféle, pl. a Blicca bjoerkna és az Abramis brama egymásnak közeli rokonai. Másrészt az is bizonyossá vált, hogy néhány közeli rokonnak tartott halfaj (például a Leuciscus cephalus és a Leuciscus leuciscus) ma már különböző genusokba sorolandó. A pontyfélék kopoltyúján élősködő nyálkaspórás fajok 18S rDNS szerkezetének vizsgálata a halgenetika újabb eredményeivel szorosan összecsengő eredményeket szolgáltatott. A gazdafajlagosnak tartott Myxobolus-fajok vizsgálata során azt észleltük, hogy azok legfeljebb egyetlen gazdát fertőztek, vagy az azzal legközelebbi rokonságban lévő halfajon telepedtek meg. A viszonylag szélesebb gazdakörű nyálkaspórás fajok az egy génushoz tartozó halakon voltak megtalálhatók, egyes fajok viszont kivételesen az egy tribusba tartozó halakon is előfordulhatnak.

A fentieket bizonyítandó a dévérkeszeg kopoltyúján gyakori Myxobolus. macrocapsularis fajt a keszegfélék közül éppen karikakeszegen találtuk meg, és a két halfajról gyűjtött spórák 18S rDNS szekvenciáinak összehasonlítása során 100 %-os azonosságot mutattunk ki. Más, egymással közeli rokonságban álló keszegfélékből 100 %-ban azonos nyálkaspórás fajokat nem tudtunk kimutatni, viszont az azokról gyűjtött, morfológiailag azonosnak tűnő spórák esetében a gazdák rokonsági fokainak megfelelő a szekvenciák közti hasonlóság. A domolykó kopoltyúján jelentős méretű cisztákat képező M. dujardini spóráival megegyező spórákat találtunk balin és jászkeszeg kopoltyúján is. A spórák nagyfokú egyezése ellenére a 18S rDNS szekvenciákban viszont eltérések mutatkoztak. A balinról gyűjtött faj a tipikus fajjal csak 98.5%-os, a jászkeszegről gyűjtött faj 95.9 %-os azonosságot mutatott. A kapott szekvenciák azt bizonyítják, hogy közel-rokon, de önálló Myxobolus fajokról van szó. A különbség a két Leuciscus genushoz tartozó fajról gyűjtött myxobolusok esetében nagyobb volt, mint az Aspius aspius-ról és Leuciscus cephalus-ról gyűjtött myxobolusok között. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy megalapozottak az ichthyológiai kutatás legújabb eredményei, s így például a fejes domolykó nem tartozik a Leuciscus genushoz, és a jövőben  Squalius cephalus-ként kell neveznünk.

Részletesen tanulmányoztuk a különféle halakról gyűjtött, morfológiailag Myxobolus intimus-ként meghatározható élősködők rokonsági viszonyait is. Ennek a nyálkaspórás fajnak a tipikus gazdája a bodorka. A bodorkáról származó spórák a jászkeszegről és balinról gyűjtöttekkel 99 %-os hasonlóságot mutattak. A tudomány jelenlegi állása szerint azonos fajoknak azok tekinthetők, melyek egymással genetikailag legalább 99.7 %-ban azonosak. A fentiek alapján a molekuláris parazitológia vonatkozásában eredményeink azt bizonyítják, hogy a különböző halakon élő azonos morfológiájú spórák különböző fajokat reprezentálnak, a halak filogenetikája vonatkozásában arra utalnak, hogy a cyprinidák törzsfejlődésében a faji elkülönülés során az élősködőik faji elkülönülése is megtörtént.

Köszönet: az OTKA K 71837. sz. pályázat anyagi támogatásáért